Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1913

keresett, hintók pompájában, szolgák sokaságában, hajtó vadászatokban lelte kedvét és rendeltetését. Ipar nincs. Kereskedés nincs. Polgári osztály nincs. A bányák és utak idegen igazgatás alatt állanak. Nyelvünk holt nyelv. Műveltségünk a klasszikus irók és a corpus iuris ismeretében orinollik ki. Papi jószág, nemesi birtok nem adózott. A honvédelem már régen az állandó hadseregen sarkallik, de a nemesség féltékeny önzéssel őrzi kiváltságait. A jogok kitágításában nemzeti csapást lát. Minden teher a misera plebs, a nyomorult pór nép vállait nyomja. O fizeti a hadi adót, a diétákat, a megyei költségeket, ő végzi a közmunkát, ő teljesiti a hadi szolgálatot, de azért kivül áll az alkotmány sáncain a jog védelmén. Az uriszék ítél fölötte pallossal és deressel. A nemesség, a magyar föld egyedüli birtokosa, gőggel, megvetéssel sújtja a parasztot. A jobbágy némán meghajlik a vaskényszer alatt. Babilon vizeinél ül és sir.

Ámde sírással még nem támasztottak fel nemzetet! Nem a könnyből, hanem!a munka verejtékéből, az önfeláldozás véréből lesz a harmat, mely megtermékenyíti a nemzeti lélek gyökerét. A Himnusszal, mely kesereg a múltakon és lemondó megadással tétlenül Isten kezére bízza sorsát, nem lehet új korszakot teremteni. «Legyen világosság!» az vet véget khaosznak, sötétségnek, törvénytelenségnek. A Szózat hangja, mely Isten segedelme mellett »észt, erőt és szent akaratot« mozgat, izgat tettre, harcra.

És jött a nagy próféta. Jött rendszeres előképzettség nélkül, csak az ihlettől hajtva, mint a próféta. Jött a legnagyobb magyar: Széchenyi és nézett! S előtte terül a nemzet nagy temetője, Mohács. Szerte széllyel a csontok, melyekről a török háborúk, a szabadság- harcok lemarták a húst és amelyekből a munka, a jogtalanság, a fásultság kimarta a velőt. S látta, hogy itt nem a törvényt kell átalakítani, hanem magát a nemzetet kell felserkenteni, talpra állítani. És prófétáit szóban és betűvel a »kelet népéinek, az aszott, hideg csontoknak; kitűzte a célt a Kelet és Nyugat összeolvadásában, a haladásban és a történeti hagyomány megbecsülésében. És megjelölte a verseny tért: a »Stadion «-t, hol nemesnek, pórnak találkoznia kell a munkában, a becsületben, a szó szentségében, a »Hitel«-ben, melyet kérünk, melyet, adunk És profétálására zúgás támadt és közeledett