Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1913

I 51 mely a rabszolgából emberré lett. Letörted a gátat, mely útjában állt a lélek és értelem, a nemzeti szellem és igazság, a szabad szó meg­nyilatkozásának ! A Te Napod szabadságot szült egyénnek és nemzet­nek. Föltámadás voltál! Jövel, március, e nehéz napokban! ültesd szivünkbe halhatatlan emlékeddel a reményt, a meggyőződést és hitet, hogy a Te eszméid diadalmaskodni fognak most is! Mert a Te esz­méid küzdenek most is ott a Kárpátok havas tetőin; legyen bármi más a külső ok, az érdek, mely a népek e harcába indította a magyart, a Te eszméidet magával vitte minden honvéd szivében! A mióta a magyar állam áll, egy kérdés izgatja nemzetünk leg­jobbjait. Hazánk a Nyugatnak mesgyéjén, a Keletnek küszöbén két ellentétes világnézetnek az ütközője. Akármerre hajiunk egyéniségünk kialakulása előtt, elvesztünk. Ha kitárjuk kapunkat a nyugat betóduló eszméi előtt, európaiakká leszünk, de magyar egyéniségünk elveszett. Ha leeresztjük a sorompót, elzárkózunk: megmentjük nemzetiségünket, de barbárokká válunk. A megoldás itt csak egy: befogadni a Nyugat kultúráját és aztán átgyúrni, átlényegesiteni, nemzetivé, magyarrá tenni. K művelet még folyik és mostani harcunk megvédése annak, amit ily módon már sajátunkká tettünk; megvédése a pánszlávizmus hatalmivágya ellenében, kirekesztése az orosz sötétségnek ez ország­ból, ahol már felderengett a népeket boldogító világosság. Március 15-ike, melyet a magyar Tyrtaios .»szabadságunk első lélekzetvételé- nek» mond, voltaképen nem más, mint egyik fázisa ennek az ezer­éves megoldási műveletnek, egy állomás azon a történeti utón, melyen István, Kálmán, Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás, Bethlen Gábor, Zrínyi Miklós haladtak. Súlyosabbá teszi a problémát a nemzet szélsőségekre hajló, végletek közt csapongó jelleme. Történetünk az erőfeszítés és lazulás, a fellángülás és fásulás, az önbizalom és elcsüggedés, a ro­hanó haladás és lomha maradás, az erjedés és ernyedés örökös vál­tozásáról beszél. A 18. század vége és a 1 9. század eleje a tespedés és pangás korszaka volt. A hat nemzetiség és hét felekezetű Bábel vizeinél ül­tünk és sirtunk. A török háborúk és szabadságharcok megtörték anyagi és lelki erőnket. Az arisztokracia, valamikor a nemzet agya, szive és hősi karja, az udvar fényében sütkérezett, összeköttetéseket i

Next

/
Thumbnails
Contents