Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1913
Ünnepi beszéd tartotta 1915. március 15-én BOKOR VILMOS fgm Vili. e. t. Szeretve tisztelt Tanári-kar! Mélyen tisztelt Vendégek! Kedves Barátaim! Nemzeteket, országokat emésztő vér- és lángzivatar tombol végig a földön. A huszadik század embere: a gépember harcba szállt és küzdelembe vitte rettenetes fegyvereit. A rombolás szele suhog felettünk, az újjászületés leheletétől feszült a levegő. Az enyészet lángja egyének, családok és nemzetek boldogságát istenítéletként zárja könyörtelen karjaiba. És e megborzasztó viharban, milliók csatakiáltása és halálhörgése közepeit, fellobban egy imbolygó lángocska, szelíd, kedves fényű: az emlékezés! Sugara végigrezeg az ember milliók szivén, fémje uj szint dérit a titáni küzdelemre és ime e nagy esztendőben, a világháború esztendejében összehoz bennünket, hogy együtt melegedjünk szent lángjánál, hogy együtt áldozzunk egy dicső, nagy napnak, hogy leborulva áldó imádság mellett mondjuk el szent neveiket, akiknek oly nagy részük van abban, hogy a magyar méltán állhatja meg helyét e világrenditő kataklizmában. Március idusa! Napod piros betűkkel irta be Clió az ókor történetébe — á nagy Caesar vére festett pirosra. Hozzánk is bíbor köntösben jöttél, de nem a vér, hanem a tavasz bíborában! Uj életet hoztál nekünk! Uj életet egy nemzetnek, mely hosszú, keserű éveken át nyögött a méltatlan rabság bilincseiben, — új életet egy népnek,
