Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1906
28 Élj, nőj), virágozz kedves iskola, Virulni lásson századok moha. Adj lelkes ifjakat sok éven át, S láss boldognak egyházat és hazát ! A szép ünnepet Iliászi Ihász Lajos egyliázkeriileti felügyelő zárta be alább olvasható magvas beszédével, melynek elhangzása után a »Szózat«-ot énekelte a tanuló ifjúság. flQélpen Tiszteli Srmeplö Közönség ! Magasztosan szép, lélekemelő ünnepségnek voltunk ma itt tanúi, melynek fenséges accordjai olyan üditőleg hatottak lelkünkre, mint a felhők közül előtörő napsugár: a fákra, a füvekre, virágokra, sőt minden élőlényre. A tanügynek e szép, magasztos ünnepéből sok tanulságot meríthetünk: Mindenek előtt azt állapíthatjuk meg, hogy az őseink által elvetett kis mustár-mag, nem hullott terméketlen talajra és a vetés Istennek tetsző dolog volt. Mert az Ur azt kegyelmébe fogadta, segítette, megáldotta. Annyira, hogy mi, ma már az ősök által elvetett kis mustármagból sarjadzott csemetéből kifejlődött — legmerészebb álmainkat is messze túlhaladó — szép terebélyes fává nőtt intézetünkben gyönyörködhetünk: miként biztosit oltalmat, védő lombjai alatt a lélek nemesitő tudományoknak; megerősödött intézetünkben, mely hivatva van a köz- művelődés fáklyájával mind előbbre haladni és bevilágítani vele az emberiség leikébe, hivatva van: a hazafias érzületet emelni, a magyarosodás ügyét szolgálni, abba minél nagyobb köröket bevonni és német ajkú szeretett testvéreinket hozzánk még közelebb hozni. Hálát rebegnek ajkaink a mindenható Istennek, hogy őseinket szívós kitartással és buzgósággal áldotta meg; sok nagy és erős
