Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1906

küzdelmen keresztül s dacára annak, hogy az epedve várt szent cél megvalósítása többször a megsemmisüléshez állott közel: elvezette az ígéret földjére.

És hogy idáig eljutottunk: köszönhetjük más vallása honfitársaink segélyének is, kik felismervén és méltányolván nemes törekvéseinktől várható, kiszámithatlan sok üdvös eredményt: bennünket önzetlenül támogattak; a szent cél érdekében nagy anyagi és erkölcsi áldozatokat hozva. Its ami örömünkből büszkeségünkből részt kértek maguknak.

Egyesek neveit itt nem említem, miután az előttem szólok úgy is méltatták és ékes szavak kíséretében feljegyezték azokat örök időkre, kik a halhatatlanságra érdemeket szereztek: a köz- művelődés és honfiszeretet szent ügyét szolgáló tanintézetünknek hozott anyagi és erkölcsi áldozatukkal.

Dacára annak, hogy záróbeszédem szűk keretében nem terjeszkedhetein ki bővebben a nemes gondolkozást! emberbará- rátok halhatatlan érdemeinek részletezésére; még sem mellőzhetem sőt kötelességemnek ismerem —- hogy általánosságban Tolnavármegye közönségének Magyarország ezer éves fennállása megörökítése ünnepének méltó nagy nemes cselekedetét külön felemlítsem és azt egyházkerületem nevében hálás köszönettel méltassam.

Miután e vármegye az országos ünnepet azzal akarta emelni, hogy épen a millennium évében négyszázezer koronát ajándékozott közoktatási célokra, mely összegből a mi szerény ág. hitv. ev. gimnáziumunk 100 ezer koronát kapott.

Tolnavármegye sok hazafias tette közül kimagasló ezen eljárása, fényes bizonyítéka annak, hogy e nemes vármegyében, a világesemény számba menő, magyar millenniumi országos ünnepély évében is, mily önálló nemes gondolkozásu, hivatásuk magaslatán álló nagy férfiak voltak a vezetők, kik honszerete- tük sugallatára odairányitották a nemes áldozatkészséget, hogy az a közoktatást, tehát azon célt támogassa, melynek minél magasabb színvonalra való emelését, minden jó magyar embernek első ideáljának kellene tekinteni.