Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1906
25 sának idején újra szervezték és mikor később mostani helyére átköltöztették. Az egyház sok áldozatot hozott az ősök által elvállalt kötelességnek, de sok áldozatot hozott a társadalom is, mely felismerte és méltányolta az iskola áldásos működését és bőségesen áldozott, mikor az intézetet újra szervezték; mikor pedig a közszükséglet a kiegészítést követelte, példátlan lelke- sültséggel ajánlja fel a szegény a maga koronáit, a gazdag a maga ezreit, hogy a nemzeti művelődésnek uj lánggal lobogó oltárt emeljen. Mélyen tisztelt Közönség! Befejezem beszédemet; az első száz év végével elbúcsúzom az algimnáziumtól, mely a maga egyszerű eszközeivel, a maga szűk körében áldást terjesztett különösen a kevésbbé vagyonos osztálynál, amelyből sok tehetséget emelt fel és ezáltal növelte nemzetünk művelődését és erkölcsi súlyát. Amikor azonban az algimnáziumtól búcsúzom és a százegyedik év küszöbén a főgimnáziumot megnyitom, nem tehetem anélkül, hogy ne fohászkodjam a jóságos Istenhez : adja atyai áldásál a megkezdett munkához, védő karját terjessze ki a főgimnázium fölé, hogy fontos hivatását az 0 dicsőségére, nemzetünk javára híven és igazán betölthesse! A lelkes éljenzéssel fogadott előadás után Beke Andor tanár lépett a szószékre, hogy elszavalja Sántha Károly sár- szentlőrinczi ev. lelkésznek a mai ünnepre készített alkalmi ódáját. A finom érzéssel előadott költemény, melynek szerzőjét s előadóját őszinte szívvel üdvözölte a hallgatóság, egész terjedelmében itt következik: (3 bonylictdi gimnázium 100 éues jubileumára Sebten-siet a gyors Idő folyója, Hullátn-sirjával közeleg teled; A búbánat tövisét elsodorja El, az ürömnek rózsalevelét.
