Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1906

a tősgyökeres magyar községben minél hamarabb elsajátítsák a magyar nyelvet, magukba szívják a magyar szellemet, azután pedig nyelvben és szellemben tnegmagyarosodva, mint apostolok térjenek meg övéik közé. És a fenntartók nem csalódtak, mert az a 80-at meghaladó tanító és az a számos lelkész, akiket az iskola nevelt és akiknél a művelődés alapját megvetette, lélekben és gondolkodásban magyarrá tette a híveket. Most tehát az volt a törekvés, hogy az iskola a lélekben és gondolkozásban magyarrá tett népet nyelvében is azzá tegye. Ezt pedig csak azáltal remélhette a fenntartóság, ha az intézetet a németség központjába helyezi át és mivel Bonyhád, mely az esperesség helyrajzi viszonyainál, ipari, kereskedelmi és társadalmi körülményeinél fogva is megfelelő helység volt, ily központul kínálkozott, az 1870-ik évben megtörtént az átköltözés és az itt töltött 3(i év alatt az a csemete, melyet Sárszentlőrincz ültetett, Bonyhád gondos ápolásával terebélyes fává fejlődött és alatta nemcsak Tolnavármegye fiai sereglettek össze, hanem Baranya, Somogy, sőt a távolabb vármegyék fiai is.

Az egyházmegye ezen cselekedetében ismét feltaláljuk azt a törekvést, mely a letűnt században hazánk hű fiainak lelkét eltöltötte: »Terjeszteni a nemzeti szellemet, erősíteni a magyarságot nyelvben és értelemben«. A fenntartóság ezen törekvését már az áthelyezésnél felismerte a társadalom és sietett segítségére, hogy az áthelyezéssel járó nehézségeket lekiizdhesse és a fokozódottabb igényeket kielégíthesse. Hála és köszönet a társadalom minden rétegének! Nyíltan kimondom: nincsen nemzeti intézmény, melyet a szegény és gazdag nagyobb szeretettel gyámolított volna, mint gyámolította Bonyhád és Tolnavármegye közönsége ez algimnáziumot.

Ennek a gyámolitásnak segítségével az intézet, mely kezdetben annyit küzdött az anyagi eszközök miatt, mindig meg tudott felelni azoknak a követelményeknek, melyeket a haladó kor és az uj alapra fektetett középiskolai oktatás támasztottak. Az 1883-iki törvények újabb igényekkel lépnek fel, de a társadalom és gyülekezetek meghozzák áldozataikat és a fenntartóság