Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1906
lőrinczi lelkész, az akkori dunántúli superintendens, Novak Jakab mekényesi lelkész, az egyházmegye esperese, továbbá Lágler György kistormási lelkész, aki elaboratumot terjeszt az egyház- megyei közgyűlés elé és sürgeti »a magasabb fokú iskola« felállítását. Ezeknek a férfiaknak buzdító és lelkesítő szavai mindig nagyobb hullámokat vernek, példájuk és áldozatkészségük folyton több követőre talál és az 1806. évben a terv a megvalósulás stádiumába jutott. Az egyházmegye az iskola helyéül Sárszentlőrinczet szemelte ki és az épület, melynek létesítése körül kiváló érdemeket szerzett a sárszentlőrinczi ág. ev. gyülekezet, azon a funduson állítják fel, melyet gróf Apponyi Antal adományozott. Az iskola, melynek az volt a rendeltetése, hogy »a gyülekezetek számára hazafias érzelmű és a haza nyelvében jártas tanítókat neveljen«, továbbá hogy »a magasabb iskolákra készülő ifjaknak a további előmenetelre alapot nyújtson«, Barla Mihály tanár vezetése alatt az 1806. év őszén nyílt meg és 47 éven keresztül zavartalanul folytatta áldásos működését, híven rendeltetéséhez: a gyülekezetek számára nevelt derék tanítókat, e mellett számos ifjút bocsátott ki szárnyai alól, akik kiváló szerepet játszottak a közéletben. Ebben az időben látogatta a szentlőrinczi iskolát Petőfi Sándor, a nemzet dalosa; Zsivora György, a nagy emberbarát; Balassa János, a világhírű orvos- lanár és Sárkány Sámuel, a most is élő nyug. ág. ev. püspök. Íme, mélyen tisztelt közönség, az előadottak tanúsítják, hogy iskolánkat a múlt század elején megnyilatkozott nemzeti szellem teremtette meg és az alapitó egyházmegyét azon hazafias kötelesség vezérelte, hogy a mikor kielégíti egyházi szükségletét, támogassa a magyar nemzeti szellem megszilárdítását. A 47 évi zavartalan munkálkodás idejét a »lét és nem lét« szomorú évei váltják fel. Az ötvenes évek absolut kormányának iskolai szabályzata az egyházmegyére oly terhet rótt, amelyet el nem viselhetett. Ennek következtében az iskola 1853-ban nem nyílhatott meg és ajtai négy évig zárva maradtak. Az esperesség azonban gondolni sem akart arra, hogy az intézetet, melynek — 21 —