Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1906
17 valami másért is lelkesedni; hogy ismerje meg ne csak a maga szűk környezetét, hanem a tudomány szövétnekének világánál törekedjék mind jobban ismerni a múltat, hogy azután megtalálhassa annál könnyebben az utat a szebb jövendő, az ígéret földjéhez. Gyűjtögeti az ember a szellemi kincseket az iskolában, s azután az iskola által mutatott utón s mikor az életben a lelkesedés hevében megragadja a tudomány szomja, az igazság keresésének vágya; küzd, fárad azért, ami szép; lelkesül, kész áldozni időt, tehetséget csak azért, hogy az igazságot ismét tovább, tovább még jobban megismerhesse, annak diadalát előkészíthesse : az ő fáradalma, az ő munkája, ennek gyümölcse közkincs, ez gazdagítja a nemzetnek kincstárát. Boldog az a nép, melynek körében a művelődés iránt való érdeklődés nem maradt meg a palotában, hanem lehatolt az utolsó kunyhóig. Boldog az a nép, haza, melynek fiai átérzik, felismerik a művelődés, a tudomány nagy értékét, tudnak lelkesülni az igazságért. Azoknak munkássága közhaszon, ott emelkedik a népnek, a nemzetnek, ereje, hatalma, fénye. Azért, mélyen tisztelt közönség, mikor tanintézetre áldozunk, ennek pártolására sorakozunk, ugyanakkor nemzetünk szent ügyéért küzdünk, annak jövő dicsőségéért, hatalmáért, Es mikor visszagondolunk ezen intézet múltjára: látjuk ott, mint terjedt tovább és tovább az érdeklődés e szerény, először csak szűk körben mozgó, fáradozó intézet iránt. A küzdelmek, a fáradalmak napjaiban nem fogyott az ereje, nem roskadt, hanem mint a nemes pálmafa a teher alatt csak növekedett, gyümölcsben gazdagult. Jöttek valláskülönbség nélkül jobbról-balról nemes pártolók, tekintve a célt, ismerve annak hatását, ismerve azt a feladatot, amelyet a valláserkölcsi élet emelésével, szellemi tehetségek kiképzésével, a honszeretet ápolásával egy intézet betölt. Jöttek s hozták áldozataikat s ez is mintegy a közügynek, a társadalom, a nemzet ügyének egy oltára volt: együtt találta valláskülönbség nélkül az áldozókat, azok egész sorát. Szép, megható a tanulság, amit az intézet történetéből merítünk! Ez sugározza be a jövőt is biztatólag. Ahol a társa-
