Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1906
16 nem magasztos feladat-e ez is? Az embernek ami anyagi vagyona van, amit szerencse hoz, amit örökség nyújt, az ki van téve a sors luillámcsapásainak. De az a szellemi kincs, mit az ember az Alma Maternek, a tanintézetnek szerető karjai közt gyűjt; az a szellemi talentum, amelyet magának szerzett: az biztosítva van a sors csapásaitól; az oly kincs, mely a hajótöréstől menekült szerencsétlent is követi a partra. Ez a szellemi képzettség, tehetség, ez neveli az embernek erejét arra, hogy minél szélesebb körben tegye áldotta a maga életét, terjessze a jót, küzdjön az igazság diadaláért, fáradozhassék minél több és több eredménynyel a társadalom, embertársai boldogulásáért. Az a művelődés, amelyet a tanintézet eszközöl; az az értelmi, az a szellemi kincs, amelyet ennek karjai közt s azután az élet mezején tovább az ezáltal kijelölt utón gyűjtöget a honpolgár: nemcsak őneki öröme, dicsősége, nemcsak családja boldogulásának alapja, hanem a társadalomnak, a nemzetnek kincse is. Szeretett Hivek! Mélyen Tisztelt Közönség! A honszeretet be van írva a szívbe mélyen. Ez a legnemesebb polgárerény kell is, hogy ott éljen. Az emberi társadalom haladásáról csak addig lehet szó, cbak addig törtet előbbre a haladás göröngyös utján az emberiség:' inig a polgárok, ugyanazon földnek szülöttei, kiket annyi szép, magasztos, szent emlék, örvendetes, siralmas emlékei a múltnak, kapcsolnak egybe; inig ezeknek szive feldobog a haza nevére. De azt a hazát, melyet szeretnünk kell, amelyért lelkesülünk, nem teszik pusztán csak az aranykalásszal ékes rónaságok, nem a mosolygó, gazdag ültetmények, viruló hegyek, völgyek, — nem! ezek még maguk hatalmat, tekintélyt nem adnak, szebb jövendőt, dicsőséget a nemzetnek biztosítani nem tudnak. Kell oda még más is. Nagy, hatalmas az a nemzet, annak a határa terjed tovább, emelkedik hírneve, dicsősége, boldogulása, amelyiknek gazdag szellemi kincse van! Minek segítségével gyüjthetik a hon polgárai a kincset? Erre a kérdésre a felelet nemde csak egy: a nevelő tanintézetek segítségével. Ezek tanítják meg az embert arra, hogy tudjon az anyagin, a szemnek hízelgőn, a földi szerencse javain túl
