Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1905
2 fi Ezen 448 írtból, mivel a professor készpénz fizetése. 250 írt, évenként 198 írt felesleg mutatkozik. Ez azonban nem lévén elég a segédtanítói szék felállítására, a bizottság ajánlja, hogy az esperesség egy uj pénzforrásról gondoskodjék. Ezen kimutatások világosan mutatják, hogy az iskola alaptőkéje nemcsak nem szaporodott, ámbár az adakozások »a fundus felsegélésére< évről évre megújulnak, mint pl. a harmincas évek végén, a mikor a lelkészek (15 irtot adnak össze, hanem inkább csökkent, mert az iskola alapításától kezdve csupán a tőke növelésére többet adományoztak '1000 írtnál, most pedig a bizottság csupán 3522 irtot talál. A tőke csökkenésén kívül fogyott a lelkészek és tanítók hozzájárulása is. Az intézet második évében a lelkészek együtt 100, a tanítók pedig fejenként 1 i irtot ajánlanak fel és most a bizottság amazok részéről 41, ezek részéről pedig 20 irtot vesz számításba. Az évi járuléknak ez az apadása va’ó- szinüleg onnét származott, mert az utóbbi években megválasztott lelkészek és tanítók közül többen fizetésre magokat nem kötelezték. Az iskolai tőke apadása az é p ü 1 e t m e g u j it á s á ban illetőleg ann a k k i b ő v i t é s ében leli m a g y a r ázat á t. Az épületet — mint láttuk a szt.-lőrinczi gyülekezet emelte a saját költségén az uraság által kijelölt területen; tatarozásához is hozzájárult évi 20—25 írttal. Az 1833, évben gyökeres javítás és nagyobb átalakítás vált szükségessé, melynek költségét az esperesség vállalta magára. De mivel az építkezés által alaptőkéjét megtámadni nem akarta, gyülekezetenként adományok gyűjtését rendeli el, melyről csupán annyit lehetett kiderítenem, hogy Erhardt Sámuel, az intézet egykori tanára, az első évben egymaga 153 frtot adott át az építő bizottságnak. Mivel az építkezésnek közadakozásból kellett volna megtörténnie, a bizottság csak 183C-ban lóghatott -a munkához és 1837-ben fejezhette be. Az egyszerű nádtetejü házikó cseréppel fedett díszesebb épületté alakult át, azonban az udvar kibővítéséből, a miről szintén volt szó, nem lett semmi. Az építkezés
