Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1904
69 minden jóra fogékony lelkében. Talán ennek hatása alatt fejlődött ki és vert gyökeret benne az a mély érdeklődés, mely lelkészi pályájának egész tartama alatt betöltötte lelkét ág. ev. tanügyünk iránt. Mert midőn alig egy évi káplánkodása után a hidegkúti egyház lelkészévé választotta, csakhamar mint körlelkész szolgálta a fiatal pap a tanítás ügyét. Ez állásában azonban nagy kárára az oktatásügynek nem sokáig maradhatott, mert egyházmegyéje nagyobb működési kört szánt a jeles képzettségű, ékes tollú, irodalommal is sikerrel foglalkozó lelkes tagjának. Elszólitották a körlelkészi állásról, mely fontos, nemes hivatást a legnagyobb buzgalommal, szakismerettel és mély nemzeti érzéssel töltött be, elszólitották, hogy az esperesség jegyzőjének, majd később főjegyzőjének tollát adják avatott kezéhe, mely tágasabb, nagyobb működési kört jelölt ki nagyobbra termett többre hivatott képességének. Hogy ez állásait hogyan töltötte be, arról egyházmegyénk jegyzőkönyvei és az az általános elismerés tanúskodik, mely őt az 1887-ik esztendőben az egyházmegye főesperesi székébe emelte. Ettől az időtől kezdve nagy egyházmegyénk kormányzása mellett áldásos működését kizárólag algimnáziumunk megerősitésének, felvirágoztatásának szentelte. Az 1883-iki törvény súlyos terheket rakott a felekezeti iskolák fentartóira. Oly követelményekkel állt elő, melyet anyagiakban szegény iskoláink nem tudtak elviselni. Iskolánknál ekkor csak négy tanár működött, a törvény pedig ötöt követelt. Egyházmegyénk nagyjai a törvény biztosította államsegélyt nem akarták igénybe venni; féltették tőle autonómiánkat. Nem volt hát egyéb hátra, mint ismét a protestáns áldozatkészséghez folyamodni. A szervezést már hivatali előde Ritter István főesperes kezdte meg, de a feladat teljes végrehajtása neki jutott osztályrészül. És az apostoli lelkű férfiaknak most is sikerült oly lelkesedésre és áldozatkészségre bírni az egyháztagokat, hogy az 1890-ik évben az ötödik tanári állást a többi tanárokéval egyenlő dotálásban részesíthették. Ennek létesítése után a külső szervezés munkája fűződik emlékéhez. Esperessé- gének első évében már uj épülettel bővül az iskola, a szertárak és a könyvtár pedig tetemes összeggel gyarapithatók, végül pedig az 1893-ik évben a minden követelménynek teljesen megfelelő díszes rajzterem és a tágas tornacsarnok épült fel. Es az iskola teljesen átalakulva, teljesen megifjulva a kormány képviselőjének elismerése mellett nyugodtan folytatja áldásos működését. De az alkotók lelke még nem nyugodt, még nem pihen, mert nem látja teljesen befejezettnek a munkát. Szakismeretük, éles látásuk észreveszi, hogy az iskolának legnagyobb erőssége, a minden anyagi gondoktól mentes, állandó tanári testület, még nincs biztosítva számára. Ilyen testületet óhajtott ő gimnáziumunk számára biztosítani, de I
