Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1900
4 test betegsége döntötte sírba, mint inkább a neme» lélek bánata és mélységes keserve rombolta össze! Kedves Ifjúság! Ti, még most gyermekek, lelketek szárnyaival nem birtok oly magasra emelkedni, bogy a költő szellemét mindenben felfoghatnátok; és tapasztalatotok kevés abhoz, hogy leszálljatok az érzések azon mélységeibe, hol a költő fájdalmas és gyönyörteljes érzelmei fakadnak; Vörösmarty szellemének és érzelmének felfogására még kicsinyek vagytok: de azért nem fogtok áldás nélkül eltávozni az oltártól, melyen geniusának, emlékének hazafias lelkesedéssel áldozunk. — Szivetekben bizonyára földereng a szellemi nagyság hatásának sejtése; érzitek bizonyára, hogy a költőnek, a kit ünnepelünk, ti is szellemi gyermekei vagytok s a mint mindenki áhítattal és szent megdöbbenéssel gondol őseinek hősi nagyságára és küzdelmeire, úgy a ti szívetek bensejében is megindul a szerető rajongásnak és odaadó tiszteletnek boldogító s meg- nemesitő heve s buzgó lélekkel omoltok a Nagynak szelleme elé, azon imádásszerű fohászszal: tégy nagygyá, nemessé mint a milyen te voltál: emelj fel magadhoz ünnepelt szellem : tégy egészen fiaddá. Szeretett ifjúság! ez a leomlás a nagy költő és nagy ember előtt nemcsak a tietek, megteszi ez országnak apraja-nagyja, — de minket, a Völgység szülötteit különösen megillet a hálás megemlékezés, mert ez a szép vidék, a szép Völgység tájai lelkesítették volt az ifjú költőt, a mint ő maga bevallja ezt férfikorában 1831., mikor így énekel róla: „Téged is, ok "©ölgvség! az idő kiragadjon-e tőlem ? Szól;ak=o mindenről, ka dal ébreszt, csak ne te rólad? Senki ne tudja, kog? ol? szentté lett tájad előttem ? Kog? fiatalságom íündérországa te voltál ?... “ Ezen a vidéken telt meg a költő szíve-lelke édes ifjúi álmokkal, a képzelet ragyogó képeivel; itt szövődött
