Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1900

5

lösszé lelkében a múlt lelkesítő hagyománya, a jelen borongó, fájdalmas vágyaival s megszületett annak a hőskölteménynek eszméje, mely az „Uj-Magyarország“ születési évében látott napvilágot. Ez a költemény: Zalán

futása, mely az ujkorszakot jelölő 1825. évben jelent meg. A költemény keletkezésére nézve a költő maga ilyen felvilágositást ad az előhangban:

..flQogjöu az éj, szomorún fel?eíeclnel? az ormok, az élei Sln^ugszik s a fél föld lesz uposzolvája; de engem Kölner az elmúlt szép tetteknek gondja. Derengő Celkem előtt lobogós kapják és kardok aczéli Szegdelik a levegőt . . . , .

A költőt, mint minden más hazafit, bántja a jelen,- elégedetlen vele; nem találja meg benne azt, a mi a magyart, mint egy 900 éves nemzet tagját megilletné. Midőn áldatlan jelenére gondol és összeveti a ragyogó múlttal, mely telve volt harczi dicsőséggel és nemzeti nagysággal; ha nemzetének szellemi, culturai elmaradott- : ságát összehasonlítja az előrehaladott nyugottal, melynek már-már szolgájává, sőt a mi rosszabb, lelketlen utánzójává lett: elfogja a bus lehangoltság, a méla és fájdalmas merengés, feltámadnak önkénytelenül lelkében a hősök alakjai, a honszerző Árpád és vitézei, mintha egyrészről vádolni akarnák az elpuhult utódokat, másrészről serkenteni, hogy a mit ők erős karral szereztek, azt hősi vitézséggel fenntartani igyekezzenek. — így lett a mult a jelennek bírája, de bátoritója is; így sújtotta az ősökre való visszaemlékezés a jelen tehetetlenségét, de egyúttal így rázta fel a lesújtott jelent, hogy a jobb jövőnek vesse meg alapját.

Nemcsak Vörösmarty lelkében tombolt a múlt és jelen ez összeütközése, az egész nemzet köztudatában lappangott ez az ellentét — s ez az ellentét kiegyen- litést nyert egy hatalmas hőskölteményben, a Zalánfutásban.