Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1900
Ünnepi beszéd. Vörösmarty Mihály születésének százéves-évforflnlöján elmondotta Fáik Henrik tanár» ÖQél? en Tisztelt ^)enäegel^! Szerekíí ifjúság! Egy költő emlékének megünneplésére gyűltünk össze Megünneplésére egy oly költő emlékének, a milyent az Isten jókedvéből ad a tévelygő, ingadozó, vezér nélkül a pusztában bujdosó nemzeteknek, hogy e nemzetekben fel- ébreszsze és megtartsa az önérzetet öntudatot a jelen sötét és sívár elégedetlenségében — hitet reményt és bizalmat a jövő kétséges küzdelméhez. — Az ilyen Istentől adott költő a nemzet megtartó és megszabadító hősei közé emelkedik; — megtartója nemzetének, mert saját lelke gazdagságából, költészetének erejével elővarázsolja mindazt, a mi nemzete legbelső, maradandó jellemét teszi megszabaditója, mert ihletett szájjal kifejezésre juttatja a nemzetnek Istentől kiszabott rendeltetését és czélját. Vörösmarty Mihálynak, az Istentől adott költőnek is volt ily megtartó és megszabadító küldetése. És e küldetést a költő elvégezte s vértanusággal pecsételte meg. Elvégezte küldetését, mert minden szava, minden gondolata és érzése ennek szolgálatában állott; müvének minden sorából nagy, emberszerető lelke szól hozzánk; minden alkotásából a hazafinak lángoló hazaszeretete melegíti keblünket. S küldetését vértanusággal pecsételte meg, mert lelke a reménytelen hazafibánat áldozata lett: nem annyira a í*
