Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1899
négyszemközti intéssel. Örömmel jelenthetem, hogy az ifjúság nagyobb része jó magaviseleté', illedelmes és .előzékeny. A szorgalom jónak, a tanulmányi eredmény kielégítőnek mondható. A legszorgalmasabb volt .a második, a leghanyagabb a harmadik osztály. Az első osztályban 16 német anyanyelvű tanuló volt és ezek a haladást nagyon megnehezitették; a negyedikben pedig az osztály, fele minden tekintetben kielégítő, á másik fele azonban gyenge. A tanulmányi eredmény elég kedvező ez évben is és a szigorú osztályzás daczára alig 10 —12 tanulót kell osztályismétlésre utasítanunk. Ennek okát — nem tekintve a tanárok fáradozásait — részben abbay találom, hogy a túlzsúfoltság megszűnt, részben pedig az iskola gazdag szemléltető eszközeiben. A magyar nemzeti szellem ápolása és fejlesztése kiváló gondját képezte a tanári testületnek, a mely megragadott minden alkalmat, hogy az ifjúság lelkében a hazaszeretet lángját felébreszsze és a nemzet nagyjai iránt meleg ragaszkodást támaszszon. Az év kezdetén, az iskola megnyitása ünnepélyén leróttuk a kegyelet adóját iskolánk egykori tanítványának, Petőfi Sándor koszorús költőnk emléke iránt. Az igazgató megvilágítván az ifjúság előtt a nagy költő életét és hervadhatatlan érdemeit, buzditá az ifjúságot, hogy tanuljon ő is lelkesedni a hazáért és szabadságért, mint tudott Petőfi; tudjon küzdeni a nemzetért és annak jövő nagyságáért, mint küzdött Petőfi és ne késsék életét és vérét áldozni, mint nem késett a nagy költő, mikor a haza és a nemzet veszélyben forgott. Gyászünnepet rendeztünk október 6-án az aradi vértanuk emlékére. Ünnepi beszédet tartott Fáik Henrik tanár és az ifjúság feszült figyelemmel hallgatta a kegyelet szavait. melyek feltárták előtte a 13 hős nemes küzdelmét j és dicső halálát. J 3
