Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1896

i 1 <&►

vagy csak futólag érinti, a mit a legélesebben kellene kidomborítani.. Másodszor pedig azzal sem lehet indokolni e hiányt, hogy a tanár maga hozzáfűzheti magyarázatában a tanulságot, mert, ha csak szóval adja elő a dolgot, könnyen teljesen kárba veszett munkát végez, a mennyiben a tanítvány nem jegyzi meg a mondottakat, vagy alkalmat szolgáltat téves képzetek ébresztésére, mert a tanitvány igen könnyen hibásan jegyzi meg, a mit mondott. A tanulságok lejegyeztetése pedig igen bajos dolog. Egyetemes egyházunk tanterve is úgy jelöli meg az I. és II. osztály vallásta látásának czélját, hogy az ó- és uj- testamentomi válogatott szakaszok alapján hit és erkölcsi igazságokat fejteget. Hogyan felelhetnek meg már most e czélnak azon tankönyvek, a melyek csak azokat a válogatott szakaszokat foglalják magukban s nem egyúttal a belőlük vonható vallási igazságokat is, vagy ha említést is tesznek ezekről, de csak egy-egy odavetett megjegyzés alakjában. Ez tehát oly mulasztás, a melyen a czélnak megfelelő, jó tankönyv szerkesztése által segiteni — egyházunk feladatát képezi.

Említettük már, hogy úgy történeti, mint psychologiai tekintetek természetessé teszik, hogy az ó-szövetségi történetek tárgyalása megelőzi az újszövetségiekét, tehát amazok képezik az I., emezek a II. oszt. tananyagát. Daczára azonban, hogy ez egészen kézzel fogható dolog, sok helyen a két osztály kombinálása folytán az az eset is elő szokott állani, hogy az első osztályban tanulja a gyermek az újszövetségi történeteket s csak a másodikban az ó-szövetségieket. Ez nagy anachronis- mus is, meg azért sem helyes, mert — mint mondottuk — az ótestamentomi egyszerű viszonyok és általános erkölcsi igazságok a legjobb előkészítők az újszövetség magasztosabb, emel- kedettebb eszmekörébe. Itt-ott persze még nehézségekbe ütközik ez eljárás kiküszöbölése, de előbb-utóbb megszüntetendő.

Végül még egyet jegyzőink meg az I. és II. osztály anyagára. Hogy a gyermekek az ó- és újszövetség egészéről némi tájékozódást nyerjenek, szükséges a történeti könyveken kívül megemlékezni a tanító és jóslati könyvekről is. E tekintetben