Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1896
lO nétkének ismerete a fődolog, hanem igenis az a vallásos ismeret növekvése, az érzés nemesbiilése, a jellem szilárdulása. Minthogy a bibliai történetek tárgyalására két tanév van kitűzve, természetes, hogy az első évnek anyagát az egyszerűbb, könnyebben felfogható résznek kell képeznie. Már a történeti szempont egészen természetszerűleg az ótestamentomi részt jelöli ki erre, mint a mely korábban játszódott le az újszövetséginél s arra előkészít. De a történeti szemponttól el is tekintve, a gyermeteg, naiv előadás, az egyszerű, kezdetleges emberi viszonyok, a gyermekkorát élő emberiségnek a gyermeki felfogás előtt könnyen érthető törekvései, küzdelmei, világos erkölcsi tanulságok is az ó-szövetségi történeteket teszik legalkalmasabbá arra, hogy a vallás szentélyébe bevezessék az ahhoz közeledő gyermeket. 'Csakhogy a történetek széles tárházából csakis olyanokat szabad tanítás czéljából elővenni, a melyek erre valóban alkalmasak, mert tiszta, nemes erkölcsi légkör lengi át őket s nem szolgálnak téves, avagy épen rút eszmék ébresztésére. E fokon még úgy sem lehet feladat, hogy a gyermek a zsidó nép teljes, összefüggő történetéről nyerjen beható ismeretet, hanem hogy a népet egyes typusaiban ismerje meg. Rendszeres biblia-ismertetésről tehát itt még nem lehet szó. Az ó-szövetségi történeteket követik az uj-szövetségiek. Itt is egyes személyiségek, mint központok körül csoportosulnak az események. Főalak Üdvözítőnk, kinek csodatételei, beszédei s különösen remek példázatai kiapadhatatlan forrását képezik a tanítás anyagának. Mellette foglalnak helyet az apostolok, köztük a legnagyobb, Pál. A czél itt is ugyanaz : a történetek alapján a bennük foglalt mély vallásos igazságoknak megértése. Tankönyveinknek az a hibájuk, hogy nagyobb részt csak magukat a történeteket adják, mig a tanulságot csak alig érintik, mintegy a tanárra bizván annak kifejtését. Ez pedig nem helyes. Először is—mint mondottuk — a tanitás tulajdonképeni czélját nem maguk a történetek, hanem a belőlük vonható tanulságok képezik; különös tehát, ha a könyv épen azt mellőzi,
