Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1895
I. A rajz- és kivált a szabadkézi rajztanitás a gymnasiumban. A gymnasiumnak tanterve a rajztanitásra nézve még a mai napig rendkívül zűrzavaros, ezt elismerik a szakférfiak, ezt jól tudja minden rajztanár és legteljesebb bizonyítékát fogják azon rajzok szolgáltatni, melyeket a millennium alkalmából Budapestre küldöttek az iskolák. Ha azt kérdezzük, mi okozza a zűrzavart, azzal kell első sorban felelnünk, hogy az, mert nincs miniszteri utasítás, mely a mértani rajzot a szabadkézi rajzzal összefüggésben szabályozná a gymnasiumokra nézve. Hiszen nem is kötelező tantárgy a szabadkézi rajz! És ha némely iskolában tanítják is az összes ifjúságot a szabadkézi rajzban, az annyira háttérbe szorul, hogy mintegy abból is látszik, hogy tulajdonkép szükségtelen, mellékes. Mi czélja van így a mértani rajznak, nem vizsgálom, de bizonyára nem oly fontos és tágterű, mint a milyen különben volna. De nemcsak a miniszteri részletes utasítás hiánya oka e zűrzavarnak, hanem azon számos tankönyv, mely a mértani rajzot elég bőven és rendszeresen tárgyalja, de tekintet nélkül arra, hogy milyen összefüggésben kell lenni a mértani rajznak a szabadkézi rajzzal. Mindezek a tankönyvek inkább egyéni fölfogásuak nemcsak a tulajdonképeni mértani rajz anyagára és tárgyalására nézve, hanem a mértani és szabadkézi rajz egymáshoz való viszonyára nézve is, úgy hogy nemcsak választani bajos közöttük, hanem a legmegfontoltabb megválasztás esetében is azon kétkedik az ember, hogy akár az iskola növendékeinek jövőjére való tekintettel, akár az általánosabb tanitásra nézve helyesen történt-e a megválasztás. 1*
