Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1895
4 A tankönyvek szerzői és a szaktanárok habozásnak és tévedésnek vannak kitéve éppen a miniszteri utasitás hiánya miatt. De nemcsak a szaktanárok, hanem a tanári testületek is haboznak, hogy jelentőséget tulajdonitsanak-e a szabadkézi rajznak vagy sem, abban, hogy mathematikust vagy igazi rajztanárt ajánljanak-e a mértani rajz tanszékre. Ezek főokai annak, hogy a rajztanitásban ngyszólván az összes gymnasiumokban változatosság uralkodik egység nélkül. Es ennek megint egy mélyen fekvő oka az, hogy igen eltérők a nézetek abban, hogy mily fontossága van a rajzoktatásnak. Azért itt először a rajzolás fontosságáról akarok szólni, mert ebből tűnik ki, helyes-e a mai rajzoktatás a gymnasium- ban, ebből látszik a szabadkézi rajz összefüggése a mértani rajzzal és ebből meríthetünk tanulságot arra nézve, mily eredményekre kell törekednünk a gymnasium négy alsó osztályában a szabadkézi rajz oktatásában. A rajzolás fontosságáról. Minden emberi munkának fontossága két irányban mutatkozik: a szellemi, erkölcsi életben és anyagi gyakorlati téren. A rajzolásnak jelentősége is e két irányban látható. A szabadkézi rajz abc-je minden képzőművészetnek és műiparnak, mely okszerű tanitás és isteni adomány mellett részint a képzőművészet önálló szolgálatára képesít bennünket, részint a művészet alkotásainak élvezésére. Ha fontos a képzőművészet nemcsak egyesek, hanem államokra, az emberiségre nézve, úgy fontos bizonyára a szabadkézi rajz is. „A képzőművészet, — a mint egy tárczaczikkben szépen kifejtve olvastam — „tanitja a fogékony lelkeket a szinek nyelvére, erre a remek harmonikus nyelvre, melyen legszebben, legtökéletesebben maga az isteni természet beszél; mint a tanító az iskolában, az iró, a tudós, az életben oktat, úgy a képzőművészet oktat erre a világszerte érthető beszédre, melylyel nemcsak az ízlést, de a poezist, az áhitatot és liazafiságot is legszebben lehet zengeni.“ — Látjuk
