Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1892

Miért taníttassák a szülők gyermekeiket a gyorsírásra ?

A m. k. vall. és közokt. ügyi Minister 1890-ben kelt rendeletével meghagyja a vezetése alatt álló középiskoláknak, hogy az értesítőben valamely nevelés- vagy oktatás-ügyi kérdésről szóló tudományos értekezés legyen. Ha szaklapjaink nem volnának, valóban nagyon szükséges volna, bogy a tanár-világ legalább az értesítők kicserélése által ismerkedjék meg társainak munkáival. Minthogy azonban ma már úgyszólván minden szaknak megvan a maga közlönye, a melyhez a tanár iskolája könyvtárában könnyen hozzájuthat, azt hiszem, nem állok egyedül, midőn boldogult Malmosi Károly véleményéhez csatlakozom, ki a „Tanáregyesületi Közlöny“ XVII. évfolyamában megjelent czikkében azt hangsúlyozza, hogy a programra értekezés ne annyira tudományos legyen, mint inkább népszerű, ne a tudós világnak szóljon, hanem inkább a szülőknek, a nagy közönségnek, és úgy irassék, hogy a tanítványok nagy része is haszonnal olvashassa.

Ez utóbbi czélt tartva szemem előtt, határoztam arra magam, hogy a gyorsírásnak minél szélesebb körben való elterjesztése érdekében röviden felszólalok és megmutatom a szülőknek e néhány sorban is a gyorsírásnak gyakorlati hasznát és nevelő hatását.

Ha elérném azt, hogy azok, a kikhez szólok, figyelmeztetésemet megszívlelnék, de különösen ha sikerülne (a mit eddig hiába kísérlettem meg) a bonyhádi fiatal intelligens elemből egy kis gyorsíró gárdát alakítanom, még azt sem venném rossz néven, ha sokan e dolgozat egyoldalúságáért megdorgálnának.

t*

I.