Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1891

r-~t® 37 'síinél' János úr helyettesitette, ki szorgalommal és lelkiismeretes pontossággal töltötte be kötelességét, és ezért méltán kiérdemelte az esperesség elismerését. A tanítás terén ezen kiviil még annyiban történt változás, a mennyiben az izr. vallási! tanulók vallástanitását Rosenthal Tóbiás főrabbi úr vezette, az ének tanítását pedig — miután Kurz Samu tanító úr városunkat év közben elhagyta — Martin György úr, a helybeli evang. gyülekezet derék tanítója vállalta magára.

E tanév sem mult el a nélkül, hogy a tanítást zavartalanul folytathattuk volna. Ugyanis Kirchner Károly rendes tanár május hó közepén súlyos betegségbe esett és ennek következtében előadását be kellett szüntetnie. Ámbár e tanártársunk egészsége lassanként kezdett helyre állni, mégis — mi többiek — szívesen helyettesítettük őt az év befejezéséig, ne hog)' a megerőltető munka teljes felgyógyulását sokáig késleltesse.

Az ifjúság egészségi állapota sem volt kielégítő. Csupán a IV. osz'ály mulasztása volt normális, azonban a többi osztálynál ez nem mondható mert ott a járványos betegségek igen sok tanulót kényszeritettek az otthonmaradásra. Egyedüli szerencsénk az volt, hogy a járvány nem lépett fel veszedelmes módon és nem kívánt áldozatot tanítványaink közül. Ha a járvány nem hozott is ránk gyászt, azért ez év nem múlhatott el a nélkül, mert egyik III. osztályú tanulónk, Plank Jenő, az év elején hashártyagyuladás következtében alig egy pár napi szenvedés után meghalt. Vigasztalja meg Isten a megszomorodott szülőket!

Tanítványaink magaviseleté általában kielégítő volt. Alig fordult elő olyan kihágás, a mely romlottságra vallott volna; a csekélyebb kihágások inkább gyermekes meggondolatlanságból eredtek. A tanári kar ez évben is gyakran látogatta az ifjúságot a lakásokon és igy ellenőrizte annak viselkedését az iskola falain kiviil is. Az ily látogatások nem tévesztették el hatásukat és jó következményük megvolt úgy a magaviselet,

I