Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1890
Igazgatói beszéd az i. 1890i 91. tanév megnyitása alkalmával. *) Szeretett Ifjúság! Bizonyára mindnyájan ismeritek Robinson történetét. Tudjátok, bogy az egy jómódú család gyermeke volt, a ki meggondolatlansága és, engedetlensége által sok bajt és szerencsétlenséget okozott önnön magának, sok bút és bánatot szüleinek. Csapás csapás után érte, egyik veszedelemből a másikba sodortatott, mígnem bekövetkezett az a szerencsés változás, melynek következtében biztos helyzetet teremtett magának, és az isten megengedte neki, hogy elaggott szüleivel elfeledtesse azt a sok szomorúságot, a mit nekik okozott. Sok tanúságot meríthet az ember ezen kis elbeszélésből. Nekem most, mikor ez új tanév küszöbén állunk, az jutott eszembe, hogy megkérdezzem tőletek: vájjon tudjátok-e, mi volt oka annak a sok csapásnak, a mi az elbeszélés szerint Robinsont érte, mi volt oka annak a sok szomorúságnak, melyet a szerető szülőknek szerzett? A feleletet e kérdésre magam adom meg. Mindennek oka az volt, hogy Robinson, mikor a szülői házat elhagyta, azt sem tudta, mit akar, vagyis mi a czélja, nem hogy azt gondolta volna meg, mely utón járjon és mely eszközökkel éljen. Minthogy czélját. nem ismerte, természetesen sem az utat, sem az eszközöket meg nem választhatta. Ezért esett meg rajta az, hogy sokáig a sötétségben tapogatód zott, *) Ezen hely értekezésre volt szánva; minthogy annak kidolgozásában az ajánlkozott tanárt betegsége meggátolta, rövid lévén az idd, az igazgató évnyitó beszédét vette föl,
