Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1890

4

és munkája nem volt egyéb kapkodásnál. Arra ment, a merre az ár sodorta; s mint a kormányát vesztett hajó, melyet a hullámok hatalmokba kerítettek, csak az által szabadult meg az elmertiléstől, hogy a véletlen segitségére sietett.

Látjátok, milyen veszély rejlik abban, ha valaki ily czél- talanul indul iitnak! A közéletben ilyesmi alig történik meg öntudatos emberen, mert az czélját, az ahhoz vezető utat és a rendelkezésére álló eszközöket jól megvizsgálja. Mindent megmérlegel, mindent összevet, mielőtt a tett mezejére lépne és csak akkor fog a munkához mikor tisztán látja, hogy mit akar, és meggyőződött, hogy oda tisztességes utón eljuthatni elegendő erővel rendelkezik. Ha azután az ilyen ember működését megkezdte, a helyes útról soha le nem tér, a véletlenre számítania, nem kell; mert minden körülmények közt megtalálja az eszközöket, melyekkel akaratát keresztül viheti.

Ha már a közélet mezején szükséges, hogy mindent megfontoljunk, mielőtt magunkat valamire elhatározzuk, mennyivel szükségesebb a tudományos élet terén, a hol sokkal több akadályba ütközünk, a hol a küzdelem sokkal tökéletesebb fegyverekkel folyik, a hol erőnk és eszközeink hamarabb cserben hagynak, ha nem igyekeztünk ideje korán, hogy azt megszir lárditsuk, ha nem törekedtünk jókor, hogy azokat megszerezzük.

Ti, szeretett ifjak, szintén elhagytátok szüléiteket, s kiléptetek a küzdelem terére, a hol reátok munka várakozik. A ti küzdelmetek tere a tudományos élet mezeje, melynek kezdetén állótok. Hogy úgy ne járjatok, mint Robinson, mielőtt az első lépést megtettétek volna, meg akarom veletek ismertetni azon czélt, mely felé törekednetek kell, az útat, mely a czélhoz vezet és az eszközöket, melyekre támaszkodhattok.

Az első kérdés az: mi czélt kell magatok elé tűznötök ? A czél nem lehet más, mint hogy belőletek valódi emberek váljanak, hogy majdan mind értelmileg, mind erkölcsileg kifejlődve, mint okos és jellemes férfiak megállhassátok helyeteket, megfelelhessetek azon várakozásnak, melyet irántatok a haza és az egyház táplál,