Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1887
— 8 — ban vagyunk most. Esperességiink felépült, kiépült algymnasiumá- nak díszes iskolájában, hogy hálaérzelmek közt fölavassuk ezt Istennek és égi czéljának. A kis mustármagból mi lett! Lágler György Kis-Tormási lelkésznek s Nagy István püspöknek lelkében fogamzott meg először e kis mustármag, mint eszme, bogy lenne itt egyliáz- kerületiink egyik végvidékén egy iskola, veteményeskertje Isten országának, csarnoka a tudománynak, 'erős vára a protestantismusnak, erős vára a magyarságnak. Mi lett a kis mustármagból!, mely 1806—1807-ben ott Lőrinczen elvettetétt. Lombos, terebélyes fa lett belőle már ott, Lőrinczen; lombos terebélyes fa lett belőle még inkább itt, Bonyhádon. Koronáját az 50-es években megtépték a viharok, ám derekát meg nem hajlíthatták, meg nem törhették. A legközelebbi napokban is, hogy a kor s országos törvényeink követelményeinek színvonalán állhasson iskolánk, ennek gyökerére vettetett a fejsze; de mert e fának gyökerei a mi prot. s hitbuzgó sziveinkből s sziveinkben gyökereznek s mert jelszavunk: vallásunkért, egyházunkért, templomunkért, iskoláinkért mindent, ezeket semmiért: e fa él, ez iskola áll. S most eljöttünk ide ünnepelni, hogy mondhassuk : legyen áldott az Isten országának védője, terjesztője, a hatalmas és jóságos Isten a mi kegyelmes Atyánk, ki megsegített minket az O szent fia és szentlelke által! Eljöttünk ünnepelni, hogy mondhassuk: legyenek áldottak ez iskolának, ez élőfának hűséges plán- tálói, öntözői s ápolói! Legyenek áldottak kik már nyugosznak: egy Lágler György, egy Nagy István, egy Balassa, egy Badics, egy Haffner lelkész, egy Schneiker, egy Schiebung, egy Ritter esperes, egy nagynevű Zsivora, a nemes emberbarát. Legyenek áldottak, kik még munkálkodnak és áldoznak: ez egyházmegye kormányzói, lelkészei, tanítói, világi uraink, jóltevőink az egyházban és az egyházon kívül. Legyen áldott e buzgó tanárikar s e tanárikarban főkép*) az, ki nevét ez iskola körül szerzett érdemeinél fogva örökíti meg. Szép hivatásukban ezen kívül is szép hálára érdemesek a tanárok, kik tanítanak és nevelnek. A tanítás és nevelés képezi az embert emberré. Az ész világossága, a lélek jelleme és a sziv nemessége: az Isten képe rajtunk. Mily szép, mily hasznos, mily boldogító a bölcseség, ha párosul az amaz égi bölcseséggel, az istenfélelemmel, mely a bölcseségnek kezdete is, koronája is. Semmi kétség, hogy a t. tanárikar ez uj épületben a régi tehetséggel, a régi *) M a r h a u s e r.