Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1887
— 12 — Azon időig, mikor 1853-ban a Tliunféle rendszer az összes iskolákat hazánkban lényegileg átváltoztatta, a 4 osztálya sárszentlőrin- czi iskolában mindég csak egy tanár tanitott. — Ezen 46 év alatt összesen 6 tanár, névszerint: Barla Mihály, Druglányi Dávid, Gödör, Érhardt Samu, Haag Péter, Lehr András — vezette be a fiatal nemzedéket a tudományok előismereteibe. — Egyházmegyénk tanárjainak megválasztásában mindég különös szerencsével, nagy tapintattal járt el. Hogy ezen iskolának már akkor is hire, neve volt Tolnamegye határain túl is, arról a tanulók beirási anyakönyvéből meggyő- zethetünk, mert a beirt tanulók közül — nem is számítva a baranyai- és somogyiakat — nem egyet találunk, a ki Pestmegyében vagy Bács-Bodrog s más megyék területén látta elsőben a napot. Nagy veszteség iskolánkra nézve, hogy a 30-as évek elejétől hiányzanak az anyakönyvek, a melyekből iskolánk történetének teljes megírásához a hiteles adatokat szedhetnék. — S bár nagyon fájlaljuk ezen veszteséget, annyit azonban a meglevő adatokból s a hiteles élő tanuk által mégis constatá Ihatunk, hogy a szerény de biztos alapon nyugvó iskolánkból is nem egy jeles került ki, a kiknek nagyra törő lelkűk nemcsak a magyar tudomány- és irodalomban, hanem az társadalmi életben is liirt nevet szerzett nekik. Csak neveket emlitek s a nagyérdemű közönség ezen egy pár névből is fogalmat szerzend magának, hogy a jelenleg bonyhádi de volt sár- szentlőrinczi iskola már akkor is szép hírnévnek örvendett; mert az iskola munkásai mindég lelkiismeretes és hű sáfárok voltak azokban, a miket reájuk biztak. A második évtizedben járt tanítványaink közül kiemelendőnek tartom, mint a magyar társadalomban és irodalomban s Európa szerte hirt nevet szerzett férfiakat, egy Zsivora Györgyöt, Balassa Jánost, a harmadik évtizedből egy Petőfi Sándort vagy mint még akkor hitták Petrovics Sándort, a negyedik évtizedből irói néven Lőrinczi Zsig- mondot, igazi nevén Lehr Zsigmondot. — A jelenben még élőket nem emlitem meg, mert szerénységüket sérteném, ha nevük hangoztatásával reclamszerűleg tüntetnék egy intézet érdekében. — Es mégis ezen kevés név is iskolánk jó hire — neve mellet eléggé tanúskodik. A Tliunféle tanszervezés idejében egyházmegyénk is kénytelen volt szeretett iskoláját, mondhatnám, büszkeségét egy időre bezárni; mert az áldozatok, a melyeket ezen szervezet kívánt, az egyliázme-
