Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1887
gye erejét fölülmúlók voltak annyival is inkább, mert a dunántúli ev. egyházkerület a nagy és szép múlttal biró s már a 16-ik században fölállított soproni iskolát a soproni ev. gyülekezettől átvévén, az egyes egyházmegyékre nagy terheket rovott. A mint az anya nem adja föl reményét, azon biztos hitben leli vigaszát, hogy a kebeléről erőszakkal elszakított gyermekét viszontláthatja : úgy esperességiink is — bár fájó szívvel vált meg iskolájától, e szeretett gyermekétől, azon biztató és vigasztaló reménynyel zárta be iskolájának ajtait, hagy a közel jövőben megifjodottan s erősbülve fogja újból föliárni a Musáknak általa föntartott templomának kapúit. Es az igazi protestáns szellem egyházmegyénk intéző köreiben nem tagadta meg magát! Ha az üldöztetések korszakában egyes családaink vagyonukkal éltüket is áddozák vallásukért: úgy most, mikor nem vér hanem csak anyagi áldozat kivántatott, hogy a törvény biztosította jogainkkal éljünk, csekély számú birtokosaink egyesülten az egyházmegye lelkészeivel és tanítóival, előteremték azon alapot, a melyre támaszkodva az egyházmegye 1857. őszén iskoláját újból megnyithatta. A Thunféle tanszervezet értelmében az 1853-ig- egy algymna- siumnál szokásos egy tanár helyett az egyházmegyének is sárszent- lőrinczi iskolájába három tanárt kellett beállítania. Azonban ezen újabb időszakban egyházmegyénk azon szomorú tapasztalatot tette, hogy daczára a hozott nagy áldozatoknak, a sárszentlőrinczi iskola nem tudott a reménylett virágzásra jutni, — lévén neki több éven át csak 30 és 50 közt váltakozó tanítványa. — Ezen körülmény okát az egyházmegye az intézet kedvezőtlen helyrajzi viszonyaiban látván, azért az 1868-ki évben Pakson tartott egyházmegyei gyűlése alkalmával, egy az általános óhajt kifejező indítvány alapján bizottságot nevezett ki oly megbízással, hogy az intézetnek kedvezőbb helyre leendő áthelyezése ügyében a jövő évben tartandó gyűlés elé javaslatot terjeszszen. A bizottság megkezdvén működését, az intézet jövő helyéül, mint alkalmasabb helyiséget, Bonyhád nagyközséget szemeié ki; s miután a helyiséget illetőleg határozott megállapodásra jutott, s választását az egyházmegyei gyűlés is helyben hagyta, — az áthelyezési költségek fedezésére megkíván tató pénzösszeg beszerzése czéljá- ból a tanügy lelkes barátaihoz, — elég szép sikerrel, felhívást bocsátott ki. — 13 —
