Bethlen Almanac 2001 (Ligonier)
The Hungarian Reformed Federation of America
Kínok és kétségek között Kossuth előre látta, hogy a Habsburgok a magyar ellenállókkal nem fognak kesztyűs kézzel bánni, ezért a kíséretébe tartozó politikusok és katonák kisebb csoportjával a fegyverletétel időpontjában már Orsóvá felé tartott, hamarosan elhagyta Magyarországot, majd átkelve az Al-Dunán, Vidinben török száműzetésbe kényszerült. Menekülés vagy halál? Ez volt a kérdés, amelyre feleletet kellett találnia, s amilyen pőre és egyszerű volt a kérdés, oly nehéz volt választ adnia rá. Máig többen felróják neki, hogy nem a mártíromságot választotta. Máig felróják, hogy a felelősség vállalása helyett úgymond megfutamodott. Vajon igazuk van-e a személyében kétkedőknek? Igazuk lehet-e azoknak, akik megkérdőjelezik döntésének morális indítékait? Nos, aki ismeri Kossuth Lajos történelmi szerepvállalását, aki ismeri hazája, népe és a szabadság ügye iránt táplált mély, romantikus érzelmeit, aki ismeri eszményeit és politikusi elvhűségét, gondolatainak emelkedettségét és meggyőződését arról, hogy a nemzet szolgálatába, ha a sors úgy kívánja, az élet feláldozása is természetszerűleg beletartozik, annak vissza kell utasítania minden olyan spekulációt, amely őt gyávának, gyarlónak vagy akár csak esendőnek is igyekszik beállítani életének ebben a valóban kritikus pillanatában. Tudjuk, hogy dráma játszódott le Kossuthban, amikor ezzel a kérdéssel szembe kellett néznie, tudjuk, hogy lelkében gigászi erők tusakodtak egymással, hogy kínok és kétségek gyötörték. Ám mindez éppen magas fokú felelősségérzetéből adódott. Ő soha nem lett volna képes magasabb rendű indok nélkül meghátrálni. Nem ismert lehetetlent, a szent ügyet, a magyar szabadság ügyét, amely 1848-ban oly csodálatosan forrott össze a szabadelvű polgári demokrácia eszméjével, s amelynek a szolgálatába állította úgyszólván az egész életét, soha, egy pillanatra sem adta fel. Döntését még ebben a válságos pillanatban is távlatos nemzeti, politikai célok motiválták. Azért és csak azért választotta a menekülést, hogy - kedvezőbb külpolitikai feltételek kialakulásával - visszatérhessen, hogy újra élére állhasson nemzetének, fölemelhesse a lehanyatlott zászlót, és immár sikerrel harcolhasson hazája függetlenségéért. Úgy, ahogy ezt tőle a szabadságharcos csapatok külföldön meghúzódó maradékai még évek, a magyar nép tömegei pedig még évtizedek múlva is várták. 66