Bethlen Almanac 2001 (Ligonier)
The Hungarian Reformed Federation of America
Harc Kossuthért A száműzött kormányzó nem számított rosszul. 1848. forradalmainak leverése, majd a magyar szabadságtörekvések kegyetlen vérbefojtása Európában a szellemi pezsgést, a formálódó politikai nemzetek lassú, de töretlen önmozgását, a szabadságvágy erősödését nem tudta megállítani. Száműzetése időszakában személyéhez a népek ajkán újonnan születő legendák tapadtak, a Kossuth név viselője immár nem csak a magyarok szemében, hanem világszerte ismert és nagyra becsült szabadsághőssé növekedett, élő jelképpé. Európa első polgárának nevezték, az elnyomott népek fiai pedig oly várakozással tekintettek rá, mint akik tőle, de legalábbis általa várják elnyerni óhajtott szabadságukat. A reakció erői pedig veszedelmes “népizgatónak” tartva, rettegtek visszatérésétől. Nem minden ok nélkül. Száműzetése során Kossuth a magyar korona népei számára új, demokratikus polgári alkotmánytervet dolgozott ki, messzemenően figyelembe véve a nemzetiségek politikai törekvéseit, s első változatban már ekkor kimunkálta a nyilvánosságra csak 1862-ben hozott nagyszabású konföderációs tervét a Duna mentén élő népek államszövetségben történő összefogására. Ezen túl természetes módon támogatta az északolasz tartományok felszabadítását és az áhított olasz egységet. A kis-ázsiai száműzetés kényszerű korlátái között is, elsősorban levelezés útján, kiterjedt diplomáciai tevékenységet folytatott, és az európai progresszió oldalán állók keresték a vele való érintkezés lehetőségeit. Időközben azonban a Habsburg ház sem tétlenkedett. Az önálló magyar államéletet gyakorlatilag teljes körűen felszámolták. A kendőzetlen önkényuralom szellemében egy végletesen centralizált, a választott testületek kontrollját nélkülöző közigazgatási szervezetrendszert alakítottak ki - túlnyomórészt a magyartól idegen hivatalnoki kar egyidejű funkcióba helyezésével -, amit közvetlenül Bécsből irányítottak. Mindez egyben törekvést jelentett a történelmi Magyar Királyság földarabolására: a korona országait, Horvátországot, Szlavóniát, valamint Erdélyt a Partiummal, a Határőrvidéket, s egy, a bácskai és bánáti területek összekapcsolásával létrehozott új kerületet az anyaországétól elválasztott, külön igazgatás alá helyeztek. Az osztrák hatóságok jelentős diplomáciai erőfeszítéseket tettek 67
