Bethlen Almanac 2000 (Ligonier)
Cikkek - Articles
különösen nem játszott a mi Urunk, Akinek szájában álnokság sohasem találtatott. Gondoljuk hát meg, milyen elsődlegesen fontosnak kell tartanunk a misszió kérdését! Mit mond a mi Urunk a végrendeletében a misszió természetéről, tartalmáról és erőforrásáról? A lényeget Jézus egy szóban fogalmazza meg: “tanúim lesztek” (8.v.). A tanú az, aki első kézből tudja a történteket. Krisztus tanúja az, aki “első kézből” ismeri Krisztust. Ezért mondja az Úr: “Várjátok meg az Isten ígéretét!” (4.v.) “Nemsokára Szentlélekkel kereszteltelek meg” (5.v.) “Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek és tanúim lesztek” (8,v.). A missziói parancsnak a Szentlélek a felhatalmazója, végrehajtója bennünk, Ő teszi Krisztust olyan egyidejűvé velünk, hogy nem másodkézből tanúskodunk Róla, hanem a személyes tapasztalat erejével és hitelességével (ApCsel 5,31-32). Aki e nélkül próbálna “misszionálni” a Jézus nevében, könnyen úgy járhatna, mint a Skéva fiai (ApCsel 19,11-16) “meztelenül és sebesülten futottak ki abból a házból”, Jézus Krisztus missziói végrendeletét csak Jeruzsálemben vehetjük át a Lélek pecsétjével ellátva! A missziológiának mindig kulcskérdése volt az, hogy miként értsük Jézus missziói parancsának a földrajzát: “Tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeábán és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” Az ApCsel világos bizonyságtétele alapján azt az értelmezést kell elfogadnunk, hogy Isten az egyházat az egész lakott föld (oikos) evangélizálásával bízta meg bizonyos (belső) rend szerint. a) Először Jeruzsálemben: ott, ahol az írások szerint Jézus kereszthalált szenvedett a mi bűneinkért és feltámadt a mi megigazulásunkra. Ott, ahol Isten népe vezetői lezártnak vélték a Krisztus pert, mert “a halálból nem jön vissza senki”, az egyház új perfelvételt kér a feltámadás kétségbevonhatatlan evidenciája alapján. Ez a folyamat azóta is folyik, nemcsak a zsidók között, de az egyház azon tagjai között is, akik nem a feltámadás tanúi (ApCsel 5,32; Kol 3,1-4). Ma ezt leginkább belmissziónak vagy gyülekezeti missziónak nevezik. b) Júdea és Samária nyilvánvalóan arra utal, hogy az egyház felelős meghirdetni a Krisztus-eseményt azok között, akik Jeruzsálem közelében élnek, ugyanabban az országban, barátságos kapcsolatban, akár rokoni, akár ellenséges viszonyban. Lukács leírja, hogy amikor a jeruzsálemiek erről megfeledkeztek, “nagy 226
