Bethlen Almanac 2000 (Ligonier)

Cikkek - Articles

trónját (Dán.7,13-14; Ézs.9,6). Ki lehetne erre méltóbb jelölt, mint az, Aki a halált meggyőzte és él örökké! Jézus nem veti el a gondolatot, de tudatosítja bennük a különbséget Isten dolgai és az ember világa, Isten országa és Izráel királysága között, amikor kérdésükre így válaszol: “Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyet az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek és lesztek nekem tanúim...” (7-8.v.) Mindig itt a baj: szívesebben tesszük azt, ami Isten dolga, de nem tesszük azt, ami a mi dolgunk. Felcseréljük a prioritásokat; összetévesztjük Isten országát a mi múlandó királyságunkkal. Jézus azonban újból meg újból kiigazít bennünket: “Keressétek először az Ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” Ha egyszer a Lélek felülről való fogantatásában valóság lett számunkra Isten uralmának természete a Krisztus Jézusban (Jn 3,1-12), akkor örömmel épülünk bele a Szentháromság Isten helyreállító rendjébe, és ez missziónk ajtónyitása. Ha a magyar reformátusságunk teljesíteni akarja küldetését és rendbe kívánja tenni jövendőjét, akkor nekünk is meg kell értenünk, hogy azt csak annak az Isten országnak engedelmes látásában tehetjük, amelynek zászlaját nem a Dávid-csillag, nem is a nemzeti szocializmus horogkeresztje, de még csak nem is a piros-fehér-zöld trikolor díszít, hanem a feltámadott Krisztus Keresztje.

De a misszió bibliai alapjainak mélységeit akkor látjuk meg igazán, ha a missziói parancsra összpontosítjuk figyelmünket. Lukács legalább két dolgot hangsúlyoz itt: 1) A misszió megbízatás, a Feltámadott Úr parancsa. “Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik!” (4,v.) Máté hangsúlyozza a nagy indikatívuszt, amelyből ez a parancs (imperatívusza) következik: “Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát...” (28,28) De Lukács teszi vitathatatlanul világossá, hogy a missziót nem teljesítő tanítvány vagy egyház engedetlen, szembeszáll annak az Úrnak az akaratával, Akié minden hatalom, Aki értük szenvedett kereszthalált, s Aki feltámadottan Lelke által velük van a világ végezetéig.,.(2.v.) A többi evangélium-íróval együtt Lukács még nyomatékosabbá teszi e parancsot azzal, hogy hangsúlyozza: ezek voltak Jézus utolsó szavai a tanítványok közösségéhez. Ez volt végakarata, végrendelete. Utolsó szavaival nem szokott játszani az ember (Gén 49, ApCsel 20,17-38), de

225