Bethlen Almanac 2000 (Ligonier)
Cikkek - Articles
Most jöttek csak, van még hazai, de mégis illik benézni a Konviktusba. Néhány már jön is vissza, mert már “megint” bab van vacsorára. A kenyér majdnem fekete és tapad, mint a csiriz. Még a kutya se enné meg, de megeszi később panasz nélkül mindenik. A mendúrok sorakoznak a tállal. Valamelyik ügyes akar lenni, s megbotlik: elejti. Van aztán sírás, mert azt mondják, hogy meg kell fizetnie a mendikáció után. Vacsora után oszladozik a sereg. Van, aki az utcán ácsorog, más az Iskolakertben sétál, a gárdába siet, vagy fölmegy a szállására. Az esti vonattól jönnek az utasok. Diákok is. Ki-ki maga cipeli batyuját. Van, aki hátizsákot hoz, más kézi táskát, van, aki egyszerű zsákba csomagolta holmiját, mert sokáig kellett utaznia a vonat tetején vagy a vagonban, és az is zsúfolt volt. Patak felé jőve meg is szólították az egyik diákot, amint bottal a kezében, zsákkal a hátán gyalogolt: Van-e cérnája, bácsi? Van, aki csomag nélkül érkezett meg, útközben elszedték tőle, még a könyveit is... Újhely felől, Halász felől jönnek a szekerek. Egyszerű falusi szekerek. Két sovány ló van befogva, vagy két komor járású ökör húzza. Tegnap még szántották a drága földet, hogy legyen jövőre is kenyér... Ma korán keltek, hogy eljuthassanak estére Patakra... Hosszú volt az út, nehéz, de jöttek, mert Patak volt a cél... Szinte ők is szerették volna látni, már annyit hallottak róla a nyáron, szántás közben, vagy mikor a szekeret húzták... A szekéren láda, rajta szalmazsák. A szalmazsákon ijedt képű fiúcska kapaszkodik anyja szoknyájába. Nézi a házakat, a zsibongó kisdiákokat, meg a nagy iskolát. Sokat hallott már róla, már álmodott is, s most itt van szemtől-szembe vele... Sok az ablaka, nagy a kapuja, hol nyeli, hol ontja a diákok seregét. Mi lesz vele itt?... A szekér oldalán lámpás függ, mellette fejsze... mint századokkal ezelőtt...Sosem tudhatja az ember, nem lesz-e szükség reá... Döcög-döcög a szekér...Elindítja a gyermeket egy fényes pályán...Pap vagy tanító lesz belőle, odahaza vagy egy nagy városban, és mindenki büszke lesz az ő fiukra. Milyen szép jövendő! Ezen gondolkodik az apa is, aki szótlanul hajtja a fogatot, felelőssége teljes tudatában, míg az anya suttogva biztatja fiát: Osztán tanulj, hogy legyen belőled valami...A kis kopasz fiúcska némán nagyokat bólongat rá... Jön a többi szekér is, igy... A lenyugvó nap bearanyozza 213
