Bethlen Almanac 2000 (Ligonier)
Cikkek - Articles
önazonosságunk megtartásában véljük, a magyar nyelvű lelkigondozásnak a biztosítékát pedig a területi nemzeti egyházak keretébe történő beillesztésével szorgalmazzuk. Svédországban, Norvégiában és Finnországban az önfenntartásra alapozott magyar szolgálat jogalapot szolgáltathat egyházfenntartási járulék beszedésére. Minden gyengeségünk és gyarlóságunk ellenére azt is látnunk kell, hogy önazonosságunk erősödik. “Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk” (Vargha T, Halleluja). A nyáj maradéka él és élni akar. Isten segítségével folytatjuk a harmadik évezredben is azt a szolgálatot, amelyet hitvalló elődeink egy emberöltővel ezelőtt Európa-szerte elkezdtek. Ha ebből az irányból közelítünk teendőink felé, akkor nem panaszkodunk, hogy milyen szorongatott helyzetben vagyunk. Bár ez a megközelítési mód is indokolt, mert beszélnünk kell arról is, hogy fogyunk, pusztulunk, elődeinket temetjük (4. kép) és a beolvadástól nem mindenkit sikerül visszatartanunk. Új lehetőségeink a kevésbé hagyományos megoldások keresését indokolják, egyfajta úttörő szerep vállalására kényszerítenek. Mi tehát az európai magyar szórvány reformátusság érdeke? Az, hogy az erők összeadódjanak! A jóakaratú emberek többsége ezt be is látja. A harmadik évezred kezdetén itt munkálkodni azt jelenti, hogy szembenézünk a gondokkal, és reménységgel várjuk, amit a most következő évezred hoz. A hűségesek esetében a megpróbált egyház hite mindig felragyog. Szórványhelyzetben a protestáló hit létjogosultsága megvan a magyar reformátusságban, s küldetéstudata az általános keresztyén küldetés része. Össze kell fognunk az egyetemes egyházi és közéleti teendőinkben, hogy kallódó egyházi közösségeink megmaradhassanak. Ha a magyar református egyház az Ige egyháza, akkor benne nem tűnnek el a népünk hitét és sajátos nemzeti jellegét mutató jegyek, de átminősülhetnek. Nem a nemzeti eszmékre építünk, nem magyarságunk hangsúlyozása lesz az alap, amely szerint az Igét a magunk képére és hasonlatosságára igazítjuk, vagy nemzeti gondolatainkat a vallás színébe és ruháiba öltöztetjük, hanem hányatott és megtiport nemzetünket ráépítjük az egyetlen biztos alapra, Jézus Krisztus tanítására, tudva azt, hogy itt többről van szó, mint puszta felekezetközi együttműködésről. Meg kell tanuljuk, hogy Krisztust nem lehet részekre osztani! Ezért, a jóindulatú emberek összefogásával és a Külföldön Élő Magyar 205
