Bethlen Almanac 2000 (Ligonier)

Cikkek - Articles

Evangélikus Lelkigondozók Munkaközösségével együtt, a megoldást közös protestáns lelkigondozó szolgálat létrehozásával reméljük megtalálni. Önazonosságunk fenntartásával ebbe beletartozhatnak a nagy szétszórtságban élő reformátusok, evangélikusok, unitáriusok és szabadegyháziak. Ez a kísérletünk, bár újabb megosztottsághoz vezethet (a megmaradásukért görcsösen küzdők felekezeti öntudatának féltése miatt), de megoldást jelenthet a kényszerűségből szétszórtan élő sok magyar protestáns önazonosságának megőrzésére. Ugyanakkor rengeteg újabb gyakorlati gond is előkerül. Példaként az egyházi “kiküldési” és “felhatalmazási” kérdések említendők, ti. ki küldhet ki, hatalmazhat fel ösztöndíjast, vagy lelkipásztort, és melyik gyülekezetbe, melyik felekezet illetékes, milyen anyagi elkötelezettséggel; ki, kit, hová anyakönyvezhet; mit jelent a kárpát-medencei és a helyi illetékességű nemzeti egyházzal való kettős kötődés, stb. A kárpátmedencei egyházi vezetők és szervezetek védnökségét és felelősségvállalását reméljük. Sérthetetlen gyülekezeteink presbitériumának önrendelkezése, az önhatalmaskodás kísértése ellenére is. A presbitériumokkal való építő jellegű és szoros együttműködés előfeltétele az új egyházi keret megkeresésének. Egyesíteni kell erőinket Isten nagyobb dicsőségére, gyülekezeteink megtartására, hogy hivatásunknak eleget tehessünk. Ez teljességében bár elérhetetlen, mégis, nemzetünk szolgálatában, a kitűzött evangéliumi szeretet és türelem nemcsak minőségi néppé formálja majd, de megtartja népünket. Hitben, kultúrában, tudásban, civilizációban egyaránt Jézus tanítása szerinti minőséget kell akarnunk. Ez a viszonyulás igehirdetésünk sarokköve is. Ezért nem cserélhető fel az Ige hirdetése üres nemzeti frázisok puffogtatásával. Nemzetünket az évszázadok folyamán az anyaországban, de különösképpen a kisebbségi- és szórvány sorsban az egyház tartotta meg öntudatában. Mi is azon munkálkodunk, hogy anyanyelvűnkön tisztelhessük az Urat Európa-szerte, és gondoskodni szeretnénk arról, hogy a magyarul beszélő református keressztyénekhez érkezett Urat, utódaink is anyanyelvűnkön ismerhessék meg. Ez pedig már nemcsak azt jelenti: megjósoljuk a jövőt, hanem azt is, hogy felelősen meg is alkotjuk! Lelkesítő vezetőink voltak és vannak, de a harmadik évezredben nem csúcsoknak kell érintkezniük, hanem a fonalaknak kell egybeszövődniük. Erre kitűnő lehetőséget biztosíthat az MRVSz és a világtalálkozók.

206