Bethlen Almanac 1998 (Ligonier)
Halottaink - In memoriam
NT. JUHÁSZ IMRE, NY. EVANGÉLIKUS LELKÉSZ (1923-1997) Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia 27. biennális közgyűlésének befejezése után másfél órával érkezett a gyászhír, hogy Nt. Juhász Imrét a Mennyei Atyja kihívta ebből a földi világból. Juhász Imre Budapesten született 1923. június 7-én. Gondos nevelésben részesült, s már tizenéves korában megérintette a Szent Lélek, hogy lelkészi pályára készüljön. Iskoláit a budapesti Deák-téri evangélikus elemiben, a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban végezte. Ennek a gimnáziumnak a szellemi és lelki hatását élete nagy kincsének tartotta. A Fasori Evangélikus Egyházban konfirmált, s annak igéje vált vezérígéjévé: “Úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét.” 1941-ben a pécsi Erzsébet Tudományegyetem soproni evangélikus teológiai karán töltött három és fél évet. A II. Világháború vihara 1945 tavaszán őt is kisodorta az országból, s Bajorországban töltött éveket különféle alkalmazásban. A kivándorlások megindulásával jutott ide, Amerikába az ohioi Toledoba, ahol rokonainál talált szerető fogadtatásra. Lelkészi tanulmányait 1950-re fejezte be a columbusi Evangelical Lutheran Theological Seminary-ben, s június 18-án szentelték lelkésszé. Nem sokkal utána Toledoban a papi családból való Papp Ednát vette feleségül, akivel 47 éven át osztotta meg az örömöket és bánatokat. Ednában és három gyermekében készséges támogatást élvezett. Első szolgálatra az oregoni Portlandba rendelték, majd az idahoi Giffordba. Itt érte el a hívás, hogy magyar evangélikusok gondozását vállalja, s így átkerült a United Lutheran Church in America lelkészi karába, s a New York-i Buffalóban a magyar evangélikus gyülekezet parókusa lett 1956-ig. E szolgálat után költözött a lelkészcsalád a Nyugat-Clevelandi Magyar Evangélikus Gyülekezethez, melyben 35 éven át végezte lelkipásztori munkáját. Az 1956-os szabadságharc leverése után jelentős munkát végzett a menekültek megsegítésében. Igehirdetéseire mindig alaposan felkészült. 1954-től haláláig az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia jegyzője volt. 1963-ban elvállalta az Erős Vár szerkesztését, s annak tisztét csak 1990 végével adta át. Mint fanatikus fasorista, szívén viselte az 1952-ben megszüntetett alma-mátere ügyét. 1968-ban, amikor az ilyesmi még tabunak számított, írt az iskola visszaállításának szükségességéről olyan cikket, amely szerte a világon feltűnést keltett. Évekig sugározta áhítatait a Szabad Európa Rádió, 1989-től a clevelandi Bocskai Rádió. 215
