Bethlen Almanac 1998 (Ligonier)

Ausztrália

1. 1956-57 óta nincs bevándorlás, kivéve Erdélyből 1989-et követően.

2. A háború utáni DP (Displaced Persons) csoport kihalóban van.

3. Az ún. “öreg amerikások” második és harmadik generációja csak kis részben maradt meg egyházainkban.

4. A századforduló utáni legtöbb magyar református templom iparés bányavidéken épült. A bányák bezártak, az ipari telepek elnéptelenedtek, megszűntek. A legtöbb templom az időközben “lezüllött” zónákban “maradt”, ahonnan népünk is menekült, mint pl. a hatalmas clevelandi templom. Nagyon kevés egyház tud anyagilag jobb helyen fekvő templom építésére gondolni.

5. A legtöbb magyar vagy magyar hátterű egyház nem is nézi jó szemmel a környékbeli amerikaiak felvételét, rendszerint - kevés kivételtől eltekintve - nem is tesz értük többet azon túl, hogy egyházi ebédeken és vacsorákon asztalhoz “ülteti” őket.

6. Az egyházak elfoglaltak önmagukkal és létfenntartásukkal, szétszakítottságukban nincs kidolgozott terv a környékbeli amerikaiak bevonására. “Mi magyarok vagyunk, vegyék ezt ők tudomásul”, hallottuk ezt az elmúlt évben az egyik clevelandi magyar egyházban.

A magyar hátterű presbiteriánus egyházak között az elmúlt két évben, az illetékes amerikai egyházmegyék vezetésével és kezdeményezésével történtek bokrosítások. Mindkét esetben az történt, hogy egy-egy magyar hátterű presbiteriánus egyház környékbeli egyházzal nyert bokrosítást, megtartva identitását, jellegét. így két gyülekezetei egy lelkész lát el, mindkét esetben a lelkész amerikai. A bokrosítások magyar gyülekezeteinkben “meghosszabbítást” jelenthetnének magyar református egyházaink számára.

Hallható olyan vélemény, hogy előbb kellett volna bevezetni az angol nyelvű istentiszteleteinket egyházainkban, s akkor a második és harmadik generáció nagy részét nem vesztettük volna el. A második világháború után kezdődött meg az Egyesült Államokban egyházainkban az angol nyelvű istentisztelet a magyar mellett. Akkortájt egyre több más nemzetiségű hitvestárs jelenléte tette ezt szükségessé, s kényszerítő erővel hatott a gyülekezetekre. Az angol nyelv bevezetése abban az időben nem az egyház jövőjével kapcsolatos pozitív előrelátás eredménye volt. Kanadában még ma is a legtöbb magyar egyházban csak magyar nyelvű szolgálat van.

A háború utáni években lelkészeink sem voltak készek az angol nyelvű istentiszteletek bevezetésére. Voltak helyek, ahol a presbitérium akarta, de a lelkész ellenezte. Sok lelkész angolsága nem volt elégséges a szolgálatra. Sok lelkészünk ma is, őszintén szólva “zavaró akcentussal”

195