Bethlen Almanac 1998 (Ligonier)
Ausztrália
beszéli az angolt. Sokszor, több helyen előítéletet tapasztalhattunk azok iránt, akik bármiféle vonatkozásban nyitottak voltak amerikai kapcsolatok kiépítésére és azok ápolására. Egy újabb 25 év távlatában mi a tengerentúli magyar református jövőkép? Az életerős magyar, vagy magyar hátterű egyházak száma, amennyiben a jelenlegi helyzet állandósul, húszon alul lesz az Egyesült Államokban. Talán újabb húsz egyház bokrosítással vagy egyesüléssel más magyar vagy amerikai egyházakkal folytathatja vagy meghosszabbíthatja egzisztenciáját. Huszonöt éven belül valószínűleg nem lesz több, mint tíz magyar gyülekezetünk a tengerentúlon, ahol szükség lenne magyar nyelvű istentiszteleti szolgálatra. Néhai Ravasz Lászlónak lesz igaza, amikor azt mondta évtizedekkel ezelőtt, hogy “jégtáblán úszunk” a tengerentúlon. Előadásom végén szeretnék szólni a dél-amerikai szolgálatomról. Három világrészen éltem feleségemmel együtt. 1959-ben egy levelet kaptam a Református Világszövetség főtitkárától, Marcel Pradervandtól Amsterdamba, Hollandiába, ahol az orvosi egyetemen a harmadévet végeztem, hogy mint lelkészorvos, majd onnan misszióba menjek. Azt írta Pradervand: “tudjuk, hogy misszióba készül, de nekünk szükségünk lenne valakire, aki Dél-Amerikában, Uruguayban egy kétnyelvű gyülekezetét szervezne, egy kis magyar csoporton keresztül.” Pár nap múlva repülőjegyet küldtek, hogy ezt személyesen is megbeszéljük. Reggel érkeztem Genfbe, s este már otthon is voltam azzal az elhatározással, hogy Uruguayba indulunk közelesen. Feleségem majd szörnyet halt. Uruguay történetében soha nem volt református vagy presbiteriánus egyház. Voltak evangélikusok, metodisták és a szektáknak végtelen sora. 1960 májusában érkeztünk Montevideóba hajóval. Hét ember várt bennünket. Az egyik megszólalt: “Tiszteletes Úr! Jobb lett volna, ha a hajó másik oldalán szállt volna ki.” Bevallották, hogy nem igaz, hogy 150 magyar család vár lelkészre, csak ezzel az ürüggyel remélték, hogy lelkészt kapnak. Elmondták, hogy talán valamikor volt is 150 család, de ki tudja, hogy azok hol vannak már? Szervezett egyház sohasem volt. Egy úgynevezett Intézőbizottság működött csak, és az évek folyamán egy kegyes, nyugdíjas csendőrőrmester tartott néha istentiszteleteket. Később Buenos Airesből Nagy Balázs Dezső lelkipásztor járt át talán kéthavonként. Mi volt az első lépésem? Egyik hűséges református barátommal a telefonkönyvből kutattuk fel a magyar hangzású neveket, hogy kapcsolatot keressünk velük. Négy-öt család szívesen vállalkozott arra, hogy egy-egy délutáni órában házukban összegyűljünk. Kértem őket, hogy hívják meg ismerőseiket, barátaikat ezekre az alkalmakra. Természetesen áhítattal kezdtük ezeket a találkozásokat. így ment ez több mint egy éven keresztül. Ekkor már megérett az idő arra, hogy egy 196
