Bethlen Almanac 1998 (Ligonier)

Ausztrália

igehirdetés aktualizálása láthatóvá és felmérhetővé válik mindabban, hogy mennyi anyagi áldozatot vállal missziói célokra, hány személyt ad missziói szolgálatokra, mennyire válik vonzóvá az ifjúság számára, és milyen mértékben mer kontroverzális: ellenzéki, szókimondó és bátor lenni.

Egy kis humoros történet a Kentucky állam egyik ígehírdetőjével kapcsolatban. Köztudomású, hogy Ohio államtól délre: Kentucky Amerika közepén terül el földrajzilag... Az egyik kis gyülekezetben egy új lelkész kezdte meg szolgálatát. Az első vasárnapon az ital és whisky káros hatásáról szólt igehirdetésében. Közvetlenül az istentisztelet után néhány presbiter félrehívta a lelkészt, és felhívta a figyelmét arra, hogy 3-4 család a gyülekezetből pontosan whisky üzletük révén támogatja hathatósan az egyházat. “Óh, bocsánat, én ezt nem tudtam”, mondta az új lelkész. A következő vasárnapon igehirdetésében a dohányzás veszélyeiről szólt. A prédikácót követően presbiterei közölték a fiatal lelkésszel, hogy az egyházban legalább 15 család foglalkozik dohánytermeléssel.”Óh, nem tudtam ezt sem”, válaszolt a lelkész védekezve...A következő vasárnapon a lóversenyek veszélyes buktatójáról prédikált az új pap, amire a presbiterek megnyilatkozása az volt, hogy gyülekezetükben legalább 6 család tenyészt versenylovakat. A lelkész megint csak nem tudásával védekezett.

A negyedik vasárnapon, “tanúivá” az előzőkből, a lelkész a nagy tengerekben való búvárkodásokkal járó veszélyekről szólt, amely témakör nem idegesítheti egy kentucky-i egyház presbitereit!

A fiatal lelkész elfelejtette, hogy igehirdetésünkben a vígasztalás és bátorítás mellett bátraknak is kell lennünk, hogy néha “megcsiklandozzuk egyháztagjainkat kényelmükben is”, mint mondta egyik kanadai presbiteriánus lelkész barátom.

Stanley Jones egyik könyvében így ír: “Az igehirdetésben mi Istenre hallgatunk, és az ő menetelő parancsát vesszük át. A kérdés az istentisztelet végeztével nem az, hogy hányán vettek részt az istentiszteleten, hanem hogy hányán vettek küldetést az igehirdetésen keresztül arra, hogy szolgáljanak a két vasárnap között.” Az egyház feladata az, hogy tanítást adjon, demonstrálja a krisztusi életet és szolgálatot és hogy jót cselekedjen. Nem úgy, mint egy csatahajó, hanem, mint egy repülőgép-anyahajó. A repülőgép anyahajó, mint egy úszó repülőtér, a fedélzetén helyet ad a leszálló repülőgépeknek, de a szolgáltatások, a “service” után máris a további felszálláson van a hangsúly.

Az ígehírdetőnek mindig szem előtt kell tartania a biztatást: “Ne adjátok fel az egyházat, ne fordítsatok hátat annak!” Az egyháztagok egy ilyen biztató, hathatós jó istentisztelet után szolgálatra indulnak, munkára a következő hét folyamán a következő vasárnapig.

191