Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)
Dr. Medyesy László: A Magyar Református Ökumené vasárnapja
A MAGYAR REFORMÁTUS ÖKUMENÉ VASÁRNAPJA Mivel az Egyetemes Magyar Református Egyház elsősorban gyülekezeteiben és nem klerikalizmusában vagy a hierarchiájában él, ezért nagyon lényeges az, hogy az egyházközségek szintjén éljük át a bennünket érintő összes fontos közösségi eseményeket. Ha valami csak az egyház vezetőségének a szívügye, de nem éri el a gyülekezeti tagságot, akkor az az állapot nem tükrözi a református hagyományokat. így fogalmaz erről Ravasz László: „...minden olyen törekvés, amely az Egyház súlypontját a gyülekezetről a főhatóságra, prezsibitériumtól a zsinatra, vagy a püspökre helyezi át, amelyik az Egyházat a konzisztóriumban látja: letért az evangéliumi alapokról" (Kis Dogmatika, 124. lap). Ilyen a magyar református ökumené szent ügye. Az a fáradozás, hogy egyházunk jelenlegi három életformáját, az azokban élő gyülekezeteket: az anyaországiakat Magyarországon, a kisebbségieket a Kárpátmedencében és a nagyvilág kontinensein szétszórtakat, a diaszpóra népét, közelebb hozzuk egymáshoz. Isten csodálatos szabadító kegyelméből a korábbi, ember készítette választófalak ma már leomlottak. De az új helyzet arra kötelez bennünket, hogy hatványozott erőfeszítéssel használjuk fel az adott rendkívüli lehetőségeket. Korábban a szűkreszabott élettér, a szoros állami kontrol miatt hivatalos ökumenikus kapcsolattartás csak a megbízható egyházvezetői szinten volt lehetséges. De ma a lehetőségek skálája, a minden szinten folyó kapcsolattartás a gyülekezeteket is szervesen érinti. A Magyar Református Ökumené akkor lesz igazán hatásos és igazolt sokat szenvedett népünk számára, ha azt gyülekezeteink hitben fémjelzik és gyakorolják. A Magyar Református ökumené annyit ér, amennyi abból a gyülekezetek szintjén megvalósul. Hiba lenne az, ha a burjánzó ökumenikus szakértők konferenciákon elhangzó előadás témájává szűkülne. Sikere attól függ, hogy mennyire válik szolgálati mezővé egyházainkat vezető prezsbitereink és egyháztagjaink számára. És ez nem egy egyesület létrehozásától vagy fenntartásától függ elsősorban, hanem attól, hogy lelkipásztor szolgatársaink, prezsbiter testvéreink, templomos népünk minden tagja magáévá tegye ezt az ügyet. 95