Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)

Dr. Medyesy László: A Magyar Református Ökumené vasárnapja

Érezzék azt, hogy bennünket olyan lelki, theológiai és történelmi szálak kötnek össze, amelyek Krisztus közös szolgálatára, egy­másért való imádkozásra és felelősség vállalására köteleznek. A gyülekezeti élet és a Magyar Református Ökumené közötti nél­külözhetetlen kapcsolat építésére még 1986-ban, tehát még a marxista rendszer összeomlása előtt, az amerikai Református Lelkészegyesület egy ökumenikus vasárnap kijelölését határozta el. Úgy döntött, hogy a böjti időszak mindenkori második vasár­napja legyen a Magyar Református Ökumené hivatalos napja. Továbbá azt is kérte, hogy azon a napon igehirdetésünk, gyüle­kezeti és magán imádságaink, adakozásunk központjában a köze­li és a távoli testvér egyházaink közös múltja, jelene és jövője kerüljön. Ezt, az akkor még üttörő javaslatot, 1989-ben a ma­gyarországi zsinat akkori elnöke dr. Kocsis Elemér püspök és a megalakuló magyarországi Lelkészegyesület szervezője dr. Bar­­cza József kutató professzor testvéreink is szívesen támogatták. Azóta Kelet-Közép Európa legtöbb országa szabad lett és demokratikus keretek között él. A II. Magyar Református Világ­­találkozót követően megalakult A Magyar Református Világszö­vetség és most egy egyetemes Magyar Református Zsinat ösz­­szehívása Került a napirendre. A korábbi „árva-gyermek”, a Magyar Református Ökume­né hivatalos rangot kapott. De fontos lenne, ha a változások gyors forgatagában nem feledkeznénk meg a már elért eredményekről. Véleményem szerint, a Magyar Református Ökumené Vasárnapja ma jobban létjogosult, mint valaha. Nem lenne jó, ha a fontos és szükséges egyetemes zsinat összehívása túl előre tenné az ökumené ügyét és végzését a templom padjá­ban ülő egyháztagtól. Egy ilyen történelmi zsinatnak a terve nemcsak a felülről lefelé, hanem az alulról felfelé való igényt is tükröznie kell. Az utóbbi pedig egyháztagjaink nevelésétől függ. Jó lenne, ha theológiai továbbképzésünkben az ökumenikus va­sárnap rendszeres, világszinten való megtartása is szerepelne. Mert minél messzebbre kerül ökumenénk ügye egyháztagjaink­tól annál jobban nó a veszélye annak, hogy az csak a klérus, a szakértők, az egyházvezetők ügyévé válik. Ezért szeretettel fordulunk minden lelkipásztor, prezsbiter és gyülekezeti testvérünkhöz: tegye magáévá a Magyar Refor-96

Next

/
Thumbnails
Contents