Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)

Halottaink

lelki vakság, amely visszautasítja az Úr akaratának és terveinek szolgálatát. 1926. októberében ösztöndíjjal Bázelbe megy tanulmány­útra, s itt jön az elhívása a misszió munkára. Felajánlkozását a misszió szolgálatra dr. Makkai Sándor püspök és az egyház nagy örömmel vette, s még egy évre meghosszabbította bázeli tartózkodását, hogy úgy a bázeli egyetemen, mint a bázeli missziói iskolában készülhessen jövendőbeli missziói munkájára, amely felől még senki sem tudta, hogy hol lesz és mikor lesz. Makkai püspök „előgyakorlatként” Erdélyen kívüli ma­gyarok közé, az úgynevezett Regátba küldi Babos Sándort, hogy ott szolgáljon, míg az Úr megmutatja mit akar velük. Erről a tapasztalatáról így ír Babos Sándor: „Hogy miért kel­lett nekem akkor Brailában lenni, akkor nem tudtam és nem értettem. Most tudom. Mielőtt a tényleges missziói munkába indultam volna, Isten ki akarta velem járatni a regáti misz­­sziói iskolát is. Nagyszerű iskola, mondhatom. ” Ez az idő a svájci tanulmányi évek után következett. Tíz hónapig az ó-romániai Braila és Galac városok református magyarjai között végzett munkát, majd két évig a Hunyad megyei bányász városban, Lupényban volt segédlelkész. Ezalatt sok időt fordított a külmisszió barátai segítsé­gével a gyülekezetek missziói öntudatának a felébresztésére. Hogy ez a munka intenzívebben mehessen, egy évre külmisz­­sziói utazó titkárnak nevezi ki az egyház, így Babos Sándor­nak alkalma volt a missziói munka iránti felelősségről beszélni a gyülekezetek előtt. Míg ez a munka folyt, addig az erdélyi egyházkerület kapcsolatba lépett a skót egyházzal az irányban, hogy adjanak alkalmat a már Mandzsúriában általuk megkez­dett missziói munkába nekünk is bekapcsolódni. A skót egyház és a mandzsúriai missziói tanács nagy örömmel vette ezt az ajánlatot, s Babos Sándort egy évi skóciai tanulmányútja után, 1933. augusztus 24-én, a kolozsvári Magyar utcai templomból, dr. Makkai Sándor püspök, az egy­házkerület, az egyházmegyék vezetősége, a szomszéd és helybeli gyülekezetek templomot megtöltő képviselete jelenlétében kibo­csátotta a mandzsúriai missziói munkára. Babos Sándor, erősen fogva a két ezüst gyertyatartót, melyet keresztyén barátai ajándékoztak neki, lassan ismétli a 469

Next

/
Thumbnails
Contents