Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)
Halottaink
Lászlót két évvel ezelőtt veszítettük el. Beteg lett, kórházba került, majd hazahozták és Helén szerető, ápoló karjai között fejezte be földi életét. Illendően meggyászoltuk, az ontariói templomban hirdettük a vigasztalás igéit, hamvait nevelt fia az óceánba szórta. Helén meghatódva emlékezett férje betegségére, halálára. Könnyek közt mesélte, hogy halála előtt megölelte, megcsókolta és megköszönte, hogy gondos, jó felesége volt. Azóta, hogy férjét elvesztette, megrendült egészsége és szellemileg is törést szenvedett. Képtelen volt felfogni, hogy férje meghalt, nincs többé. — Csak Magyarországra ment, mert ott is prédikálnia kell — mondta —, de nemsokára újból együtt leszünk. Fia egy Pasadena-i öregotthonba helyezte el, ahol kényelmes környezetben gondozták, más idős emberekkel. A barátság, amely hozzá fűzött, arra indított, hogy időnként meglátogassuk és elbeszélgessünk vele. Mindig örömmel fogadott, mosoly derült az arcára, amely nyugodt volt és hófehér haj koszorúzott. Csak ingadozó járása mutatta, hogy elveszítette egykori elevenségét. Mert még nem olyan régen fürge, eleven asszony volt. Egy „Goodwill” üzletben dolgozott. Monrovia-i otthonát rendben tartotta, kertjét szorgalmasan gondozta. Mindig szívesen látott, ha felkerestük. Pompás ebédekkel szolgált kölcsönös vendéglátásunkban. Ha más dolga nem volt, vastag pamutterítőket kötött, amiket rendszerint elajándékozott. Mint papné és hívő asszony, örömmel járt a templomba. Férje mellett résztvett a havonkénti lelkészértekezleteken. Figyelmesen hallgatta a beszédeket, de maga sohasem szólt bele. Nem szeretett nyilvánosság előtt beszélni. Azt a férjére bízta. Mikor férje autóvezetése bizonytalan lett, örült, ha mi vittük el őket a templomba monroviai lakásukról. Pasadenai öregotthonába egy alkalommal régi kedves ismerősét, dr. Bütösi Jánost is magunkkal vittük. Alig ismerte meg, viszont nagyon örvendett neki. Amikor dr. Bütösi férje halálát említette, Helén kételkedve nézett feléje: — Nem halt meg — mondta. Visszavárja Magyarországról. A szobájában levő üres ágyat mutatta, amelyben a férje fog aludni. Karácsonykor nem tudtunk feléje menni, de sokszor gondoltunk reá. Március első vasárnapján úgy terveztük feleségemmel és nagyobbik lányommal, hogy újból meglátogatjuk. De amikor 450
