Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)

Halottaink

lányunk telefonon érdeklődött az öregotthonban Helén hogyléte felől, azt a választ kapta, hogy két hónapja nincs az otthonban. Fia hazavitte. Ekkor a fia lakását csengette fel, ahonnan a Helén menye felelt. Azt mondta, hogy anyósa még januárban meghalt, szivszélhüdésben és el is temették. De hogy mikor és hová, arról semmit sem mondott.

Megdöbbenten vettük tudomásul a Helén váratlan halálát és hirtelen temetését. Igen fájdalmasan érintett a halálhíre. Annál inkább, mert senki sem tudósított sem haláláról, sem temetéséről. így nem tehettünk végtisztességet neki, nem kísérhettük ki utolsó útjára, egy szál virágot sem vihettünk a sírjára, el sem búcsúzhattunk tőle.

Csak szomorú emléke maradt a szívünkben. Váratlanul tűnt el az életünkből. Ezért illendőnek véltük, hogy legalább e sorok által emlékezzünk rá és lélekben magunkhoz ölelve, melegen búcsúzzunk tőle.

Drága férje nem jöhetett el hozzá, hiába várta annyi reménységgel. De az Úr őt vitte haza férjéhez, kit oly nagyon szeretett. Oda, ahol többé nincsen elválás, sem gyász, sem szomorúság, de élet van, örökélet, Krisztusnál, a mennyben.

Nt. Némethy Sándor ny.ref. lelkipásztor

SUSANNE CSIA 1918-1995

As a young woman, she fled the Soviet army through the forests of Eastern Europe carrying her unborn child.

Later, as a loyal immigrant, who became a citizen of the United States, she cared for the elderly here, comforting them and remaining strong as some died in her arms.

Susanne Csia was 77 when she died after suffering a heart attack.

A graduate of a teacher’s college in Udvarhely, Csia was a teacher in Romania and Hungary. But as the Soviet army advanced, the young couple fled their home. Kalman, Jr. was born in a refugee camp in Munich, where she assisted her husband in his ministering to other refugees.

The call of a Hungarian church and the willingness of

451