Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)

Halottaink

nyugdíjazásáig finn ev. gyülekezetekben szolgált: „Bethlehem’VNewberry (MI) 1951—1954; „Megváltónk’VEly (MN) 1954-1958; „Bethlehem”(DeKalb (IL) 1958-1965; „Bethel” /Ispheming (MI) 1965—1973; „Szent Márk”/Waukegan (IL) 1973—1979. Ekkor költözött Floridába, ahol több gyülekezetben is még jó néhány évet vagy mint helyettes, vagy mint látogató lelkész tevékenykedett.

A Finn Zsinatban hamar felismerték külmissziói lelkületét és jártasságát, s a közegyházi misszióstanács tagjává, elnökévé választották. Az ő idejében lett intenzívebbé a Finn Zsinat japáni külmissziója, s nagy öröme volt abban, hogy misszionáriusok kibocsátása, s a japáni Omoriban épült templom felszentelése (1955-ben) is feladatkörébe tartozott. Fáradhatatlanul követte a benne élő hivatást, hogy hirdesse, terjessze, szolgálja minden eszközzel a Jézus Krisztusról szóló evangéliumot, miközben szeretettel és odaadással osztotta meg családja nevelését, és lelte áldottlelkű élettársával örömét abban, amint gyermekeik egyre-másra önállósultak, családot és egzisztenciát alapítottak.

Az 1962-ben négy egyház egyesüléséből alakult „Lutheran Church in America” egyház Finn Konferenciájában alelnöki tisztet is betöltött; a Magyar Konferenciában is tagságot vállalt, s a magyar ev. lelkészi karban mindig megbecsült, bölcs, s kiegyensúlyozott szemléletű szolgatársnak bizonyult.

Nyugdíjas éveinek nagy terve volt, hogy megírja és széles körben hozzáférhetővé tegye külmissziói szolgálatának a tapasztalatait. Ilyen cikkei az „Erős Vár”-ban is megjelentek. Könyve kézirata 1993-ban készült el, melyhez dr. Marshall Róbert, az egykori LCA egyház elnöke készségesen írt előszót. A nyomdai tárgyalások elhúzódtak, s mielőtt könyvét kinyomtatva láthatta volna, már éveken át türelmesen viselt betegsége erőt vett rajta. 1994. június 23-án, hitében teljesen felkészülve, szeretteitől körülvéve, lelkét letette Megváltója kezébe. Most már az örökéletben folytatja, együtt a mennyei karokkal, az Úr nagyságos dolgainak dicséretét.

Osztozunk a család gyászában és hitében is, hálát adunk életéért és szolgálatáért, amint részvétünket fejezzük ki a nagytiszteletű asszonynak, Kunos Jenőnének, gyermekeiknek, Corbettné Erzsébetnek, Hentemanné Rózának, Kunos Andrásnak,

448