Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)
Halottaink
Nt. KUNOS JENŐ 1914-1994 Poszthumusz kiadásra váró könyvének a címe a fenti Ige (118. Zsoltár), s ez volt nt. Kunos Jenő ev. misszionárius-lelkész szolgálatának mottója. Győrött született 1914. február 16-án, Kunos Endre és felesége sz. Tóth Erzsébet négy gyermeke egyikeként. A kegyeséletű szülői házban és a győri evangélikus gyülekezet légkörében kapott indíttatást lelkészi szolgálatra. 1932—1936-ban a pécsi Erzsébet Tudományegyetem soproni teológiai fakultásának a hallgatója. 1936-ban ev. lelkésszé szentelte dr. Kapi Béla püspök. További két évet kiküldetésben Finnországban a Helsinki Egyetemen töltött. Ekkor alakultak ki kapcsolatai a finn ev. egyházzal és annak külmissziói szolgálatával. Emlékezetes maradt számára, hogy Magyarországra való visszatérése előéjszakáján egy magyar egyházi éneket kellett hamarjában finnre fordítania; az az ének azóta is benn van a finn ev. énekeskönyvben. 1939-ben feleségül vette Liesche Natália Editet, akivel 55 évet élt boldog házasságban, melyet az Isten öt gyermekkel is megáldott. Ugyanebben az évben elvállalta a külmisszióba hívó szolgálatot, s a Magyarországi Evangélikus Egyház kibocsátásában, de a finn ev. külmissziói társaság védnöksége alatt Kínába került, ahová egy év múlva fiatal felesége is követte. A Pekingi Egyetemen hamar megbirkózott a kínai nyelvvel. Misszionáriusi szolgálatát — ezt főleg Hunan tartományban végezte — nyolc év után a kommunista forradalom miatt fel kellett adnia, s mivel máshová onnan nem mehetett, az USA-ba került családjával 1947-ben. A hartfordi (CT) „Kennedy” Missziós Intézetben egy éven belül megszerezte a magiszteri (M.A.) fokozatot. 1948-tól gyülekezeti szolgálatba lépett. Három évig pásztorolta a loraini (OH) „Megváltónk” Magyar Evangélikus Gyülekezetei, és ezzel egyszerre az 50 mérföldnyire lévő, reedsburgi „Sión” Ev. Gyülekezetei. Ebben az időben találkozott Kagawa Toyohiko híres japáni keresztyén vezető emberrel, aki mély benyomást tett rá és figyelmét ismét a külmisszió szükségére irányította. A Finn Zsinat (Suomi Synod) 1951-ben hívta szolgálatra, s innentől 447