Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)

Európa

Valljuk a nemzeti kérdés krisztusi megfogalmazását: „Nincs zsidó, sem görög... mert ti mindnyájan egyek vagytok a Jézus Krisztusban" (Kol 3,11; Gál 3,28; Ef 2,11-18) és a keresztyének „kettős állampolgárságát”: „A mi országunk a mennyekben van... polgártársai vagyunk a szenteknek... nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük" (Fii 3,20; Zsid 13,14; Ef 2,19).

Hittel és felelősséggel viszonyulunk a Kárpátmedence református egyházaival kialakítandó kétirányú lelki vérkeringésbe való bekapcsolódáshoz. Ezért a távlati nemzeti stratégiába, véleményünk szerint, bele szabad és kell is szólnunk, de a napi politikai harcokba nem. Saját gondjaink — szervezeti, anyagi és utánpótlási nehézségeinkhez az „otthoniak” értünk imádkozó megértését kérjük és őket tájékoztatjuk.

Amíg a tömbreformátusság kárpátmedencei szolgálattevői dolgaikat hivatalból — akármíly csekély, de fizetett főállásban végzik — addig mi (tisztes kivétellel) arra szabadidőnkből, saját zsebünkből és alig létező magánéletünkből áldozunk. Közös anyagiak híján, mindenki a saját lelkesedése szerint áldoz amennyit elbír! Beszámolhatunk olyan mérhető eredményekről, amely rendszeres összejöveteleinken nyilvánulnak meg: az 1991-es Világtalálkozón való részvételünkről, amikor is alapító tagja letteünk a MRVSz-nek. E kezdet után, meghívásunkra 1991-ben, a lundi teológiai konferencián először láttuk vendégül a Kárpátmedence 10 küldöttét. Nyugateurópa és a Kárpátmedence reformátussága közötti kétoldalú lelki vérkeringés helyreállítását szolgáló konferenciánkra először 1992-ben Sárospatakra „tértünk haza”. Ott a Zsinat lelkészi elnöke előadással szolgált s előzőleg Budapesten fogadta Elnökségünket, tárgyalt kétoldali kapcsolatainkról és elvárásainkról.

JÖVŐNK AZ ÖKUMENIKUS EGYSÉGBEN

A bűn népek közötti feszültségeket eredményez és szembeállító ereje Krisztusban veszti el hatalmát. Ezt a pünkösd, a bűn által okozott válaszfalak leomlásával jelzi. Az anyanyelven megszólaló igehirdetés reformációs örökség ugyan, de elsősorban a megértés eszköze. így a keresztyénségen belül Krisztus és evangéliuma az a tartalmi kötelék, amely sokkal erősebb a formainál és a nyelvi különbözőségen túl összekapcsol a világon

380