Bethlen Évkönyv, 1993-1996 (Ligonier)
Európa
fenntartását és annak folyamatos megújítását munkáltuk. Kiemelt fontossággal bőr számunkra figyelemmel kísérni és kezdeményezni a nyugateurópai református magyarok szórványmissziói helyzetével kapcsolatos kutatást, saját történelmünk elemzésének tudományos feldolgozását. Itt említendő az 50 éve Nyugateurópában elhangzott igehirdetések összegyűjtése és kiadatása. A változó európai viszonyok közt újabb feladatok hárulnak reánk. Példaként említendő öregjeink és nyugdíjasaink anyaországbeli szeretetotthonokban leendő elhelyezése. Sokfelé továbbra is megoldatlan a folyamatos magyar szolgálat, mint pl. Finnországban és Dániában, ahol a Magyar Köztársaság külképviselete alkalmanként segített. Új a magyarnyelvű szolgálatra jelentkező igény Berlinben és a balti államokban. Egyedi megoldások is elképzelhetők, pl. Németországból gondozva testvéreinket Csehországban. Mindez új lehetőségek és kevésbé hagyományos megoldások keresésére kényszerít bennünket. Bízunk a Mindenható gondviselésében, hogy a szűkülő anyagi keretek és leépítések közepette is hivatásunknak eleget tehetünk. Mi több, a délvidéki menekülteket felkarolhatjuk és a segélynyújtást az egész Kárpátmedencében gyakorolhatjuk. JELENÜNK: „Az Úristen csodálatos kegyelme és gondviselése, hogy még nincsen végünk”. Nyugateurópai reformátusságunk meghatározója az Ige fényében az, hogy a magyar szórványreformátussághoz való tartozásban Isten teremtő és gondviselő akaratát látjuk. Nem mi választottuk ezt a népet a magunk számára, hanem Istentől ajándékként kaptuk. Nem véletlen azért az, hogy az életet Isten akaratából a magyar nép java iránti felelősségben is éljük. A református magyarsághoz való tartozásunkban nem szabad korlátnak lennie közöttünk és más népek, fajok, vallások és az emberiség között. Az életnek ezen a területén mind az öntelt soviniszta nacionalizmus, mind a saját népünk iránti kötelességről megfeledkező kozmopolitizmus, a bűn rontása. Mint népünk református polgárai egyúttal tagjai vagyunk az egyetemes keresztyén egyháznak — ez a kettő egymás mellett, együtt és más pályán futva tölti be hivatását. 379