Bethlen Évkönyv, 1991-1992 (Ligonier)
Dr. Medyesy László: A Második Magyar Református Világtalálkozó és a Református ökumené
A MÁSODIK MAGYAR REFORMÁTUS VILÁGTALÁLKOZÓ ÉS A REFORMÁTUS ÜKUMENÉ Igazuk van a történészeknek, amikor óvakodnak egy nemrég lezajlott esemény gyors kiértékelésétől. A megfelelő időbeni távolság hiánya ugyanis nem engedi meg egy megbízható perspektíva kialakulását. Olyan ez, mint amikor egy magas templomtornyot közvetlenül a torony mellől próbálunk szemlélni. Ez természetesen lehetséges, de ha az arányait, a többi épülethez való viszonyát, a különféle szögből látható szépségét akarjuk élvezni, akkor távolodni kell tőle. Akár a fényképésznek, akinek gépe csak úgy tudja az egész családot megörökíteni, ha bizonyos messzeségből kattintja el masináját, ezért hátrálnia kell, míg végre mindenki belekerül a lencsébe. Ennek ellenére egy adott esemény átélésekor kapott friss, személyes, szubjektív élmények azonnali rögzítése, pótolhatatlan segítséget nyújthatnak a későbbi tárgyilagos, objektív kutatónak. Ezért, mint résztvevő, a szemtanúság jogán szeretném megosztani az olvasókkal élményeimet, benyomásaimat, amit az múlt júniusában lejátszódott tíz napos nemzetközi Magyar Református seregszemlén kaptam. Roppant világpolitikai változások tették lehetővé ezt a találkozást. Még pár esztendővel korábban lehetetlen lett volna arra gondolni, hogy a kommunista nemzetköziség népellenes frázisait ismétlő zsarnok pártállam megengedte volna azt, hogy a magyar nemzeti szellem egyik jogos őre, a Magyarországi Református Egyház ilyen világgyűlést szervezhessen. A volt Kelet-Európábán végbemenő alapvető társadalmi átalakulások azonban elérték azt a fokot, hogy a Kárpátmedencében élő nagyszámú magyar kisebbség tömegekben jöhetett a Budapesten és Debrecenben lezajlott ünnepségekre. A második világháború óta először nyílt alkalom arra, hogy a Délvidék, Erdély, Kárpátalja, a Felvidék református népe és a világgá menekült diaszpóra együtt, egy helyen dicsérhette az Istent, erősíthette közös hagyományait és demonstrálhatta azt, hogy a magyar nemzet és benne a reformátusság szétdarabolt részei elszakíthatatlan kapcsolatban vannak, olyan közösségben, amely erősebb minden azt gátló erőnél. 41