Bethlen Évkönyv, 1991-1992 (Ligonier)

Dr. Medyesy László: A Második Magyar Református Világtalálkozó és a Református ökumené

A mögöttünk levő világgyűlésnek a szükségessége már 1938-ban, az első ilyen alkalmon felmerült, ötven esztendővel ezelőtt, az akkori atyák joggal remélték, hogy folytatás követ­kezik. A Magyar Református Ökumené gondolata akkor kez­dődött el. A trianoni békediktátum által széthasított refor­mátusoknak a Kárpátmedencében élő egyházai és az akkor már kialakult diaszpóra képviselői ott fogtak először kezet meg­ígérve, hogy nemcsak találkozni fognak ismét, de megalakítanak egy Magyar Református Világszövetséget. Tervbe vették, hogy kiterjesztik kapcsolataikat az egyházi élet szinte minden terü­letére. A második világháborút követő zsibbasztó kommunista évtizedek viszontagságai alatt természetesen egy újabb világ­gyűlésnek az összehívásáról szó sem lehetett. A kapcsolatok mesterségesen megszakadtak, de az összetartozás ökumenikus gondolata megmaradt és különösen a nyugati diaszpórában tovább élt. Sőt, az adott körülmények között, egy szolgálati mezővé is vált az elnémítottak felé. Tanulságos összehasonlítani az első- és a második­­világgyűlés hátterét. 1938-ban az összegyűltek a trianoni döntés nyomása alatt éltek, amely politikailag elválasztotta őket. De 1991-ben a résztvevők többszörös trianoni terhek alatt roskadoztak. Négy évtized mesterséges politikai rendszere jobban távoltartotta őket egymástól, mint egykor a húszas és a harmincas esztendők kis-Antant gyűrűje Magyarország körül. A Gulag Archipelago büntető táborainak szögesdrót technológiája hermetikusan próbált mindenkit elzárni, külö­nösen a kárpátaljai reformátusokat, a szomszédoktól: Euró­pától és a nagy világtól. A kommunizmus atheista ideológiája egy lelki Trianonként igyekezett református hitüket semlege­síteni. Az egyházak lassú, de biztos elhalásra voltak ítélve a magát felsőbbrendűnek valló állam-vallás véleményében. Református testvéreink mint másodrendű, megtűrt állam­polgárok élhettek csak szülőföldjükön. Végül meg kell említeni azt a szellemi, kulturális Trianont is, ami a magyar nép lelkét, öntudatát, értékrendszerét, összetartozásának jogát próbálta a nemzet kollektív emlékezéséből, gondolkozásából kitörölni. így éltek hitünk testvérei a többszörös kisebbség sanyarú álla­potában. 42

Next

/
Thumbnails
Contents