Bethlen Évkönyv, 1990-1991 (Ligonier)
Reményik Sándor: Hallga, mi ez? (vers)
Pénzre szükség volt, a legjobb kereseti lehetőség pedig Németországban kínálkozott. Hazakészülő embereink tehát — persze anélkül, hogy ezt a szándékukat bevallották volna — elmentek Németországba dolgozni. De csak pár hónapra. És amikor megkeresték az útiköltségre szükséges összeget, visszaszöktek. A megszállt terület elhagyásához a brüsszeli német katonai hatóságoktól kellett engedélyt kérni. Molnár Ida jó kapcsolatot épített ki azzal a hölggyel, aki ezeket az engedélyeket intézte. És a jóváhagyó pecsétet mindig megkapta a családok minden tagját foglaló hosszú listára, amelyen mindig körülbelül annyi név szerepelt, amennyi egy személyszállító vasúti kocsiba befért. Én meg közben a francia vasúttársaságnál elintéztem, hogy egy-egy ilyen csoport külön vasúti kocsit kapott. így lényegesen kevesebbe került az utazás — csomagjaikat nem kellett külön feladni, hanem a bérelt kocsikat úgy megrakták, hogy alig lehetett benne mozogni — és egyszer sem kerültek bajba a férfiak, akiknek koruknál fogva a megszállt területet csak azért lett volna szabad elhagyni, hogy Németországba menjenek dolgozni... ☆ Ötven esztendővel ezelőtt így indultak el az első hazatérő családok Észak-Franciaországból. És így tért haza az utolsó csoport 1941 nyarán. És azután én magam is hazatértem. — Egyelőre... Hőgye Mihály HALLGA, MI EZ? Haliga, mi ez, a távol elhaló, Feldörgő, tompa hang? A szívem dong, mint vassal vert harang? Vagy mit hallok, tompa ágyúszó? Most visszafojtom a lélegzetem: Egy nemzet, bár végkép elföldelék, Hallga, lélegzik, él a föld alatt S döngeti koporsója födelét. Reményik Sándor 83
